A tapintás segíti az önfelismerést
A kisgyerekek átlagosan másfél éves korukban értik meg, hogy a tükörképükön önmagukat látják, egy új kutatásból kiderült, ebben kulcsfontosságú a tapintás.
A Texasi Egyetem (Austin) kutatói a Current Biology folyóiratban ismertették a felfedezésüket, amely szerint azok a babák, akik gyakrabban érintették meg a saját arcukat, hamarabb eljutottak az önfelismeréshez. „Ez arra utal, hogy amikor a babák a lábujjaikat fogdossák, vagy dobolnak az ujjaikkal, az nem csupán játék, hanem önmagukra irányuló tevékenységgel fejlesztik az öntudatukat” – mondta Jeffrey Lockman professzor, a kutatás vezetője.
A kutatók kísérleteket végeztek 14 hónapos babákkal, picike rezgő korongokat tettek az arcukra, ezeket a babák természetesen megérintették. Ezután tükröt tettek eléjük, hogy e módon érinthessék meg a rezgő korongokat magukon. Kontroll csoportként a babák egy része rezgő korongok nélkül csinálta végig ugyanezt, bár a tükrök nekik is rendelkezésükre álltak.
Később a hagyományos tükörtesztet végezték el velük, és azok a babák 2 hónappal fiatalabb korban felismerték magukat, akik korábban a rezgő korongok segítségével megismerkedhettek a saját arcuk megérintésével.
A szakemberek sokáig úgy vélték, hogy az önfelismerés kis korban mind az ember mind a legközelebbi rokonaink esetében valamiféle beépített agyi tulajdonság, és nem valamiféle érzékszervi-mozgási tapasztalathoz köthető tudás. A kutatás alapján azonban úgy tűnik, az önfelismerés kisgyerekkori kialakulása mégse valami bevésett dolog eredménye.
A kutatók úgy vélik, az eredményeik segíthetik hatékonyabbá tenni a mozgásfejlődési problémás kisgyerekek állapotának javítását is. Általában külső tárgyak érintésével szokás őket fejleszteni, de a kutatás felhívta rá a figyelmet, hogy legalább ilyen fontos az is, hogy a saját testüket megérintve eljuthassanak az önfelismeréshez.