Stephen King hősről nevezték el az óriásteknőst

Stephen King regényeinek rajongói számára nem ismeretlen a Maturin név, az író több művében is szereplő fiktív, világteremtő teknős most egy valódi teknősnek kölcsönözte a nevét, amelyet a Biology Letters folyóiratban mutattak be. A Peltocephalus maturin nevet kapott óriási méretű édesvízi teknős ezelőtt 9-40 ezer évvel élt, a testhossza elérte a 180 centit, és az utolsó volt a hasonlóan hatalmas termetű édesvízi teknősök közt. A kipusztulása ideje nagyjából egybeesik azzal, amikor az emberek is megjelentek Amazóniában (ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy az ember pusztította ki, de nem is esélytelen). A szintén amazóniai, ma élő közeli rokona, a Duméril-folyamteknős legnagyobb példánya is épp csak eléri az 50 centit. A legnagyobb mai édesvízi teknős az Indiában élő manlai lágyhéjúteknős (Chitra chitra), amelynek 140 centis a testhossza. A már kihalt édesvízi teknősök közt a korban hozzánk legközelebbi ismert óriások a miocén időszakban, 23-5 millió évvel ezelőtt éltek.

A most felfedezett teknős alsó állkapcsának darabját találták meg aranybányászok az Amazónia déli részén lévő Porto Velho közelében. A jellemzői alapján a kutatók a Duméril-folyamteknős közeli rokonának tartják.

„Az emberek mintegy 12600 éve telepedtek le Amazóniában. Azt is tudjuk, hogy az emberfélék étlapján az őskőkorszak óta szerepeltek a nagy teknősök. Azt azonban nem tudjuk, hogy az édesvízi teknősöket, amelyeket egyébként sokkal nehezebb megfogni, mivel igen fürgék, megették-e az emberek, és vajon a Peltocephalus maturin Dél-Amerika megafaunájával együtt az emberi terjeszkedés áldozatává vált-e. Ehhez többet kell megtudnunk a jégkor késői és a holocén korai szakaszát képviselő amazóniai maradványokról” – magyarázta Dr. Gabriel S. Ferreira, a kutatás vezetője, a Senckenberg Kutatóközpont szakembere.

Az állkapcsot a Madeira-folyó mentén egy aranybányában találták. A csontmaradvány radiokarbonos kormeghatározása 9-14 ezer évet adott, a kutatók a régebbi időponthoz vélik közelebbinek a maradványt, mivel a hasonló, meleg, nedves környezetben a csontok olyan változásokon esnek át, amelyek hatására a valósnál kissé fiatalabbnak tűnnek. Az állat a mai rokonához, a Duméril-folyamteknőshöz kissé hasonló vegyes étrenden élhetett, ez növényeken alapuló mindenevést jelent. Viszont a hasonló étrendű teknősök közt a mai rokon, a Duméril-folyamteknős fogyasztja a legtöbb állati eredetű élelmet, jól ismert, hogy csigákat eszik például. Azonban míg e mai rokon szája a csigaházak-kagylóhéjak feltörésére is igazán alkalmas, a jégkor végi teknősé nem volt az. Viszont szintén nem egyezik meg a növényevő (távolabbi) rokon fajéval, így a Peltocephalus maturin kis részben állati, nagyrészt növényi táplálékon élhetett a szakemberek szerint.