Láthatóvá tenni a láthatatlant

Ehhez a manapság egyre divatosabb mesterséges intelligenciát, tehát az emberi intelligenciát szimuláló programokat hívták segítségül a szervezők. Pontosabban Lőrincz Áron grafikus, aki így avat be eme alkotó folyamatba: „Első körben az érintettek elmondása alapján, elemenként állt össze bennem egy-egy vízió, kvázi kép mindegyik helyszínről, amiről a résztvevők beszéltek. Hogyan lett mégis mindezekből nekünk, látóknak létrehozott kompozíció? Úgy, hogy a beszámolókból olyan tömör megfogalmazást kellett adni az AI-nak (azaz Artificial Intelligence/mesterséges intelligencia), ami alapján az elhangzott információknak leginkább megfelelő képeket generálta a szoftver. Hiszen lényeges szempont volt, hogy minél inkább felismerhető legyen a kapott eredményben az eredeti gondolat. Eltérések esetén különböző paraméterekkel tovább instruálható az AI, amíg a véglegesnek tekintett alkotás el nem készül. Ez esetben is a nem megfelelőnek ítélt fázisképek által előidézett töprengésen át vezetett az út a sikerig.”

PRIBITEK GÁBOR – TISZA ISTVÁN TÉR „Sok itt az akadály, amivel meg kell küzdenem, ilyenek az eldobált rollerek is. De a kerítés, a villanyoszlopok, az építkezés segítenek, hogy tudjam, hol vagyok.” Kulcskifejezések: van egy útvonal, amit követek, segítenek az utca tereptárgyai, a füves sáv is segít a tájékozódásban, egy roller, még egy roller, fontos, hogy halljam, mi történik, hallom az építkezést, jó irányban vagyok, bonyolult a kereszteződés, nagyon kell figyelnem, hallom, ahogy a közelemben berregnek az autók.

Forrás: Café Communications/Blind Journey

Nyilvánvaló módon ebben a szituációban a grafikus nem kizárólag parancsnok, hanem aktív közreműködője a folyamatnak, ami során kihívásokkal is szembesül. Mégpedig, hogy a szoftver önmagától nem képes egyetlen, hatásos, látványos képpé gyúrni a személyes meglátásokat. Emberi kontroll és vízió hiányában teljesen véletlenszerűen ragad ki az AI információkat az elmondottakból. Ha ez a cél, akkor ez nem hátrány, ám mivel jelen esetben a város esszenciáinak bemutatását tervezték, nem bízhatták teljes mértékben áramkörökre a megvalósítást. Következésképpen még döcögősen megy az AI-nak az információk súlypontozása. Emiatt egyszerűsítik le a hosszú és összetett szövegeket ezek a programok, majd algoritmusaik révén választanak ki belőlük pár fontosabb elemet, amiket aztán megjelenítenek. Fontos a nagyobb egységektől a kisebbek felé haladva kell felépíteni a gépnek szánt mondandókat.

CSÁNYI MÁRTON – NYUGATI PÁLYAUDVAR „Minden nap járok itt. A középső mozgólépcső megy felfelé, ezt nem lehet eltéveszteni. Amikor pedig meghallom a vonatfüttyöt, tudom, hogy megérkeztem, jó helyen vagyok.” Kulcskifejezések: mindig a középső mozgólépcső, vonatfütty, mintha még mindig gőzmozdonyok lennének, sok-sok ember, vannak köztük külföldiek, mindenki siet, óriási csarnok, nagy téglalap alakú épület, konténerépületek, a vezetősáv segít, néha vannak akadályok, ütközések, sokszor segítenek, kettes vágány, bekapcsol a légkondi, berregés, indulás.

Forrás: Café Communications/Blind Journey

„Több különböző AI szoftver (midjourney, stable diffusion, control-net, photoshop AI) vegyítésével, és a már említett pontosítással a legkülönbözőbb elképzeléseket is meg lehet oldani” – biztosít Áron, majd a megoldásban rejlő kimeríthetetlen lehetőségekre tér át. Gyakorlatilag amit az ember el tud képzelni, azt az AI képes realisztikus fotójellegű (vagy egyéb kép) formájában megjeleníteni. A klasszikusan nehéz részleteket, mint például kéz, ujjak, vagy több arc és személy ábrázolása egy képen, utólagos AI-generálásokkal már szintén létre lehet hozni illetve lehet korrigálni.

BARÁTH MARCSI – NORMAFA „Olyan mesebeli itt a környezet. Szeretek itt piknikezni a családdal a fák között a tisztáson. Meg azt a nagy hintát is nagyon kedvelem, ami itt van, mert kényelmesen beleférek. Meg a libegőt is!” Kulcskifejezések: szabad tér, emelkedők, a fák szépek és érdes a tapintásuk, mesebeli, nyugodt környezet, családok és gyerekzsivaj, hallom a kisvasutat, tudom, hogy magasan vagyunk, még tériszonyom is van, frissek az illatok, nem zavar, hogy sokan vagyunk.

Forrás: Café Communications/Blind Journey

Minden gyerekbetegségével együtt Lőrincz Áron számára nagyon inspiráló az AI kreativitása, mikor egy-egy feladatnál – főleg kezdeti kísérletező stádiumban – kiemelkedő szabadságot kap az alkotó az asszociációkra. „Ez a fajta végtelenség és mégis egyediség számomra nagyon izgalmas lehetőségeket hordoz, illetve óriásira növeli az egyes képek kiválasztásának, szelekciójának a fontosságát is. így annak kitüntetett értéket, személyességet ad –, mely művelet viszont már kizárólag emberi szempontok és döntés alapján történik és a továbbiakban nincs is helye, értelme az AI-nak. Ez a lépés bár kicsinek tűnik, mégis nagyon fontossá válik, és rengeteg lehetőséget rejt” – hangsúlyozza Lőrincz Áron, grafikus.

SZAKÁCS MÁTÉ – THÖKÖLY ÚT „Van egy fix útvonalam, amin haladok, de itt a közelben van egy nagyon hosszú kereszteződés sok sávval és vezetősáv sincs rajta. Sietnem kell, hogy átérjek, és figyelnem kell, hogy tartsam az irányt.” Kulcskifejezések: házfalak és kerítések, sok az autó, nagy a forgalom, zaj van, segít a távirányítós lámpa, a zebra hosszú és végtelen, nehezen tudok egyenesen átmenni, szeretem, ha kevesen vannak, érzem a kipufogógázt.

Forrás: Café Communications/Blind Journey

S hogy sikerült-e a céljukat elérni, hidat építeni látók és nem látók között? Nincs is olyan nagy eltérés abban, ahogy a körülöttünk lévő világot észleljük? Adják meg a választ a képek!