Specialista a kréta időszak végéről

A kréta végén, nagyjából 72-66 millió éve élt az a moszaszaurusz, amely a korabeli Atlanti-óceán ragadozójaként a mai Marokkó területén került elő. Az óceán ekkor öbölszerűen benyúlt még Afrika kontinensére, ennek köszönhető a rengeteg tengeri állat ősmaradványa Észak-Afrikában. A kréta végi óceán gyökeresen más világ volt még, mint amit ma ismerhetünk, számos nagy termetű csúcsragadozóval, míg ma alig néhány ilyen állat van (pl. leopárdfóka, nagy fehér cápa, orka).

Ezek közé tartozott a Khinjaria acuta nevű (jelentése: hegyes tőr) moszaszaurusz is, amelynek felfedezését a Bathi Egyetem ismertette. A 7-8 méteres, vagyis nagyjából egy orka nagyságát elérő moszaszaurusz erős állkapcsokkal és igazán hegyes, tőrszerű fogakkal rendelkezett, ez utóbbi segítségével tudta megragadni a zsákmányát, és kétségkívül ijesztő külsőt is kölcsönzött neki. A maradványokra Casablancától délkeletre, egy foszfátbányában bukkantak rá, amely jól ismert az őslénytani leleteiről.

„Ami a legérdekesebb itt, az a csúcsragadozók igen nagy száma” – mondta Dr. Nick Longrich, a kutatás vezetője. „Számos, a nagy fehér cápánál nagyobb termetű fajunk van, de mindnek másmilyen a foga, ez pedig azt jelzi, másféle módszerrel vadásztak. Egyes moszaszauruszok fogai átszúrták a zsákmányt, mások feldarabolták, széttépték, vagy épp összezúzták. A Khinjaria szája pedig teli volt hatalmas tőrökkel. Ez az egyik legsokszínűbb tengeri életközösség, amit az idők során bármikor és bárhol láttunk. Ráadásul pont azelőtt éltek, hogy mind a tengeri őshüllők, mind a dinoszauruszok kihaltak volna.”

A 66 millió évvel ezelőtti kisbolygó-becsapódáskor nemcsak a szárazföldek élővilága változott meg, hanem a tengereké is. Kihaltak a tengeri őshüllők, számos hatalmas termetű tengeri teknős, illetve rengeteg hal is. A ma élő cetek, fókák és rengeteg jól ismert hal, mint például a tonhal vagy a kardhal ekkor nyert teret, betöltve a kihalási hullámban megüresedett ökológiai fülkéket. Ez gyökeresen eltért a kréta időszaki tengeri élővilágtól, amelyben még a csúcsragadozók egész csoportja vadászott. „Nem arról van szó, hogy lecseréljük a régi színészeket és fiatalokra osztjuk ugyanazokat a szerepeket. Nem, itt az egész történet drámaian megváltozott” – tette hozzá Longrich.

A mai csúcsragadozók közül számos apró zsákmányt fogyaszt, azonban a kréta végiek még jórészt a nagy termetű zsákmányállatokat vadászták. Az nem világos, hogy ennek okai magukban a ragadozókban, esetleg a zsákmányfajokban vagy épp a korabeli környezetben keresendők-e. „Azonban az biztos, hogy rendkívül veszélyes kor volt ez a halak, a tengeri teknősök de még a tengeri hüllők számára is” – tette hozzá a kutató.

A marokkói foszfátos lelőhelyek egy olyan, a kontinens peremvidékén lévő terület képviselői voltak, ahol a feláramló hideg, tápanyagdús tengervíz miatt igen gazdag élővilág alakult ki – hasonló helyeket ma Dél-Afrika és Peru, Chile partjai közelében találhatunk. Elképzelhető, hogy ez a gazdag környezet tette lehetővé a sokszínű ragadozó-, csúcsragadozó-faunát.