India népeinek eredete

Az eddigi legrészletesebb genetikai képet sikerült egy kutatócsoportnak elkészítenie Dél-Ázsia népeiről, amelyből kiderült India lakóinak iráni eredete, de meglepő módon az egészen gazdag neandervölgyi és a gyenyiszovai örökség is. Néhány dolgot a nyelvészeti kutatások már sejteni engedtek korábban is, ám a vér szerinti múltról csak a géneket lehet kifaggatni. Ez különösen igaz az ősi örökségre – se neandervölgyi se gyenyiszovai emberi maradványok nem kerültek eddig elő India területén. Egyelőre nem világos tehát, miként kerültek e gének Indiába, és miként tudtak mindmáig fennmaradni. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) vezette nemzetközi csoport egyelőre preprintként (hivatalos folyóirati megjelenés előtt) mutatta be a kutatási eredményeket, amelyeket a Science ismertetett.

A vizsgálatok során közel 2800 indiai teljes genomját tárták fel, minden földrajzi régiót és minden főbb nyelvet, törzset, kasztot képviseltek ezek az emberek. A vizsgálatokból kiderült, hogy a legtöbb indiai vérvonala a több tízezer éve a területen élt vadászó-gyűjtögető közösség utódaiból, az Irán felől, időszámításunk előtt 4700-3000 között, érkező földművesek, valamint az ezt követően a közép-ázsiai sztyeppékről érkező pásztorok keverékéből áll. Ezek nem teljesen új eredmények, de a friss genetikai adatok igazolták a korábbi, sokkal kevesebb adaton alapuló elméletet.

A friss mérésekkel pontosítani is tudták a korábbi információkat. Ehhez felhasználtak emberi régészeti leletekből kivont régi DNS mintákat is, így például kiderült, hogy az iráni eredetű összetevők legnagyobb valószínűséggel a mai Tádzsikisztán nyugati végén lévő Szarazm ősi városának régiójából származhattak.Az itt élők búzát és árpát termeltek, szarvasmarhát tartottak és kiterjedt kereskedelmet folytattak egész Eurázsiával. Az összehasonlító vizsgálatok legérdekesebb vetülete az volt, hogy egy szarazmi emberben indiai géneket találtak, az illetőt olyan kerámia karpereccel temették el, ami leginkább az ősi indiai alkotásokhoz hasonlított.

Egy másik régi kérdést is megvizsgáltak a szakemberek. Mintegy 80 ezer évvel ezelőtt hagytak kőeszközöket India középső részén az akkor itt élt, vagy itt járt emberek, az azonban kérdés volt, hogy ezek mely embercsoport tagjai lehettek – nem voltak ugyanis csontmaradványok a kőeszközök közelében. Mivel 74 ezer évvel ezelőtt a Toba vulkánkitörésének hamuja Indiába is eljutott, sokáig élt az a feltételezés, hogy az ezt megelőző itteni emberi csoportok egyszerűen kihaltak a távoli vulkán hatására. Azonban pont a közelmúltban jutott arra egy kutatócsoport, hogy távolról se volt olyan hatású e kitörés, mint korábban véltük. Ez megerősítette, hogy nem okozhatott az emberiség létszámában se visszaesést a Toba kitörése. A friss kutatásból az derült ki, hogy ez az ősi, ismeretlen embercsoport egészen kevés nyomot hagyott a mai utódokra. Ezt úgy számították ki a szakemberek, hogy a genetikai mutációk, időbeli változások ütemét ismerve felmérték, mennyi idő kellett ahhoz, hogy a mai indiai gének sokfélesége létrejöhessen. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a jelenkori India népességét megalapozó első emberek elsöprő többségében azok voltak, akik jó 50 ezer éve érkeztek Afrikából, és csak elenyésző, 0-3 százalék lehetett az ennél ősibb elődöket képviselő genetikai nyom.

Az indiaiakban ugyanannyi neandervölgyi (és gyenyiszovai) gén található, mint az európaiakban, azonban meglepően sokfélék ezek az indiai-neandervölgyi gének a más modern népességekben találhatóval szemben. Az ősi rokonok örökségében most találtak olyanokat is a kutatók, amelyek segíthették az indiai embereket a környezeti alkalmazkodásban.