A jövő közlekedési lámpái

Az Észak-Karolinai Egyetem kutatói évek óta foglalkoznak a közlekedés javításán, ennek köszönhetően merült fel, hogy mi történne, ha egy negyedik színt is kapnának a közlekedési lámpák. A kutatók által fehér fázisnak hívott jel elsődlegesen az önvezető járművek lehetőségeit aknázná ki, ám korábban azt nem mérték fel, hogy a gyalogosok számára mivel járna.

„Most kiterjesztettük a modellünket a gyalogos közlekedésre is, és az eredményeink rendkívül ígéretesek mind a járművek, mind a járókelők számára” – mondta el Ali Hajbabaie, a kutatás vezetője.

A fehér fázis elsőre fura ötletnek tűnik: a kereszteződést megközelítő önvezető autók mind egymással, mind a villanyrendőrt irányító számítógéppel kommunikálva optimalizálhatnák az átkelést. A három már jól ismert lámpaszín mellett ez azt jelentené az ember által vezetett járművek számára, hogy ilyenkor az előttük haladó járművet kell követniük. Gyakorlatilag a fehér fázisban az önvezető járművek fedélzeti számítógépei koordinálnák a forgalmat.

Az önvezető járművek egymással és a közlekedésirányító számítógéppel kommunikálva az aktuális helyzetnek megfelelően vezérelhetnék le az áthaladást.

Forrás: Computer-Aided Civil and Infrastructure Engineering

„A korábbi kutatásainkból feltárult, hogy minél több az önvezető jármű az úton, annál hatékonyabb a közlekedés. Ez azt jelenti, hogy rövidül az úton töltött idő, hatékonyabb az üzemanyag felhasználás, minden jármű számára, nemcsak az önvezetőknek” – tette hozzá Hajbabaie. A gyalogosok hozzáadásával újraszámolt modell ismét azt eredményezte, hogy minden közlekedő fél számára jobb lenne a fehér fázis bevezetésével a közlekedés. „Valamikor a jövőben szinte minden jármű önvezető lesz, a modellünk azt jelzi, hogy ezzel a negyedével csökken majd a kereszteződéseknél töltött idő. De még ha realisztikusabb jövőt képzelünk is el, ahol a járművek kisebb része áll egymással vezeték nélküli kapcsolatban, akkor is jelentős a javulás.”

Az természetesen világos a kutatók számára, hogy nem fogják bevezetni egyhamar ezeket az új módszereket, de arra mindenképp megfelelő, hogy egy-egy tesztprogramban biztonságos legyen a használatuk. A kutatók már építik azt a valós tesztkörnyezetet, ahol igazi járművekkel lehet majd kísérletezni, nem csupán modellszámításokkal. Bár a tesztkörnyezetben használható járművek száma kevés lesz, ez arra tökéletes, hogy a felmerülő biztonsági kérdéseket felismerjék és megnyugtató válaszokat keressenek rájuk a kutatók.