A kisgyerekkori emlékek eltűnnek

Ezek a kis korból való emlékek pont olyan valódinak tűnnek, mint a tavalyi nyaralás emlékei, azonban van egy hatalmas különbség: a létrejöttüket utólagos sugallat segítette. Vagy fotót láttunk egy eseményről, vagy a család elbeszélése alapján jutott tudomásunkra egy kora kisgyerekkori esemény, amely azután már úgy épül be a memóriánkba, mintha mi magunk emlékeznénk rá. Ráadásul ahányszor felidézzük, annyiszor válik egyre stabilabbá az az emlék.

Általánosságban elmondható, hogy az ember semmire se emlékszik a 3 éves kora előtti időkből, de a memóriánk csak 7 éves korunkra nyeri el későbbi teljes képességeit. Sokáig az volt a szakemberek véleménye, hogy a kisbabák agya nem elég érett ezen emlékek kialakításához. Különféle elméletek születtek arról, hogy élettani vagy pszichés oka lehet-e, vagy esetleg az, hogy az ember nem képes még szavakba önteni ekkor a gondolatait. Freud úgy gondolta, nagyon is jó a babák memóriája, ám később elnyomja az agyuk ezeket a korai emlékképeket. Egy új kutatás szerint úgy tűnik, Freudnak igaza volt, legalábbis részben, számolt be a Science. Valóban képesek vagyunk emlékeket eltárolni 3 éves kor előtt is, azonban később akaratlagosan már nem férünk hozzá ezekhez.

Az nem világos, mi az oka a csecsemőkori amnéziának, mivel úgy tűnik, számos emlősállat kicsinyei is átélik ezt. Az elképzelés teszteléséhez 1,5-2 éves kisbabákat vizsgáltak játékos memóriatesztekkel, laborkörülmények közt, a Max Planck Emberi Fejlődéstani Intézetében. 360 kisgyereket követnek így a kutatók, rendszeres vizsgálatokkal. A különféle berendezésű termekben játékokat rejtenek el dobozokban, és arra kíváncsiak a kutatók, hogy a kisgyerekek emlékeznek-e arra, hol volt a legutóbbi látogatásuk idején egy-egy játék. Az időről időre lezajló ellenőrzések gyakorlatilag azt mérik fel, miként is alakul ki egy-egy emlékkép a babákban. A tervek szerint a követéses vizsgálatok során EEG segítségével a babák agyfejlődését is felmérik, illetve a szülőket is alaposan kikérdezik a fejlődésben szerepet játszani képes dolgokról. Az a kutatók célja, hogy kiderítsék: mikor is kapcsolja ki az agyunk ezeknek a korai emlékeknek az elérhetőségét. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, valamikor 20 hónapos kor körül. Az ennél fiatalabbak alig egy hónapon át tudták felidézni az egyes játékok helyét, míg az idősebbek még 6 hónap elteltével is emlékeztek rá.

Úgy tűnik, ez a csecsemőkori amnézia csak egy bizonyos típusú emlékekre vonatkozik, az úgynevezett kontextuális emlékekre. Ezek azok az emlékek, amelyek egy adott környezet jellegzetes pontjai és az ott történt események közti összefüggésekre utalnak vissza. Az embernél ez annyit tesz, hogy egyes eseményekről elfelejtjük, hol és mikor történtek, azonban közben nagyon is jól emlékszünk például a szavak jelentésére, vagy arra, hogy miként kell lerajzolni egy kört.

Néhány érdekes kísérletből az is kiderült, hogy a babák memóriája is képes az elfeledettnek hitt emléket előhívni, egy kis segítséggel. Például, ha a baba megtanulta, hogy egy játékot a lábával tud mozgatni, pár nap alatt el is felejtette. Azonban, ha a kísérletek során megmozgatták előttük a játékot, sok babának eszébe jutott, hogy mit is kell csinálni. Nagyobb, 3 éves kisgyerekek a nekik bemutatott állatképekre nem emlékeztek jól már 3 hónappal később. Ez esetben azzal javult a kicsik memóriája, ha a képeket eleinte elmosottan, majd fokozatosan egyre élesebben láthatták. Ez olyasmi a szakemberek szerint, mintha a kicsik valahogyan akaratlanul hozzá tudnának férni a már elzárt emlékeikhez. Rágcsálókkal végzett kísérletek egyébként hasonló eredményre jutottak, ráadásul a segítségükkel a kutatók reményei szerint visszafejthető lesz a korai emlékeink kialakulásának, elnyomásának módja, és az is, hogy miként lehet később mégis előhívni egy-egy elnyomott emléket.

Különféle állatokkal végzett vizsgálatokból azt is sejtjük már, hogy a fejlettebben, önállóbban születő állatok, mint például a tengerimalacok, egyáltalán nem élnek ezzel az emlékelnyomásos módszerrel. A szakemberek úgy vélik, ennek az az oka, hogy a fejletlenebbül világra jött utódok egyszerűen átruházzák az emlékezést igénylő feladatokat a gondozóikra (szülőkre), és ez mind az ember kisgyerekeire, mind sok-sok kisállatra is igaz.

Van olyan elmélet is, amely szerint a csecsemőkori emlékek csupán amolyan referencia adatbázisként keletkeznek, amelyhez azután a kisgyerek apránként hasonlítani tudja a begyűjtött tapasztalatait, és emiatt nincs lehetőség rá, hogy tudatosan felidézzük őket. De az is valószínűsíthető, hogy a kis korban nagyon gyorsan születő idegsejtek miatt nyomódnak el ezek az emlékek, majd később, ha lelassul az idegsejtek kialakulása, a memória megjavul. Kísérletileg gerjesztett gyors idegsejt-gyarapodás mellett is sikerült már emlékvesztést előidézni állatokban.

Ha azonban a kis patkányokat elválasztották az anyjuktól és stresszhormonoknak tették ki, náluk az emlékvesztés nem alakult ki. Ezek a patkányok életük végéig idegesebbek voltak. Vannak más okai is annak, hogy ne alakuljon ki ez a korai amnézia, például egyes vírusfertőzések hatására is megmaradtak az emlékeik a kis patkányoknak.
Könnyen lehet, hogy köztünk, emberek között is vannak olyanok, akik nem felejtették el ezeket a kora kisgyerekkori emlékeiket.