Együtt mindhalálig
Egy új kutatás bizonyítja, hogy Spielbergnek igaza volt a Jurassic Parkban: a Triceratops valóban csoportosan élt.
A mozirajongók már régóta tudják azt, amelyet holland kutatóknak most sikerült bebizonyítaniuk is: a Triceratops csordában élt és járt. Eddig ennek nem voltak ősmaradványokban fennmaradt nyomai, ám egy új feltárás során legalább öt Triceratops csontjait találták meg, több évi ásatás során.
A holland Naturalis Biodiverzitási Központ kutatói 2013-ban azért kezdtek feltárásokba az USA területén, Wyoming államban, mert szerettek volna egy Tyrannosaurus-t kiszabadítani a kőzetrétegekből. Azonban a T. rex helyett egy Triceratops került elő. Majd még egy. Aztán még egy, és még továbbiak. Összességében 1200 darab csontot és csonttöredéket tártak fel, ezek legalább 5 egyedhez tartoztak egykor, az egy nyárra tervezett feltárásból pedig több mint 10 éves projekt lett. A feltárás során felmerült rengeteg kérdés pedig Jimmy de Rooij doktori dolgozatának elkészültét is elősegítette.
„A csontanyag igazán kiváló minőségű. Ennek köszönhetően lehetővé vált számunkra például, hogy bebizonyítsuk, a Triceratops valóban lassan növekedett. A csontmaradványokat tartalmazó kőzetréteg arról tanúskodik, hogy együtt pusztultak el ezek az állatok, valószínűleg belesüppedtek a mocsárba. Egy egészen vékony kőzetrétegben vannak, és semmi más faj kövülete nincs mellettük” – mondta el a kutató.
Több száz csontot és fogat vizsgáltak meg, azok stabilizotóp-összetételét, ezek az adatok pedig azt mesélték el, hogy a Triceratops csoportosan élt, de legalábbis a vándorlás időszakaiban csoportokat alkotva járt-kelt. Erről már egy 2022-es tanulmányban beszámolt de Rooij és csoportja.
A kutatók a wyomingi Darnell Triceratops Csonttemető maradványait tárták fel és vizsgálták meg. E helyszín ekkoriban, a mai USA közepén fennálló beltengeri terület partvidéke volt, amelybe folyók torkolltak. Az itt talált állatok, amelyek a Triceratops horridus fajba tartoztak, a kréta időszak végén, kb. 67 millió évvel ezelőtt éltek. Az állatokat gyorsan betemette az iszap, nem maradt idejük a dögevőknek arra, hogy megcsócsálják a maradványokat.
Az életük során elfogyasztott táplálékból és vízből az egyes helyszínekre jellemző izotóp-összetétel épült be a csontokba, fogakba, amelyet utólag meg lehet vizsgálni. Az évszakos, időszakos vándorlás során az eltérő helyszíneken kissé eltérő izotóparányú élelmet és vizet fogyasztottak, és ezek az időszakos változások mindegyik egyed maradványaiban hasonlóak. Az adatok azt is elárulták, hogy ezek az állatok a folyók közelében éltek, és ezek környezetében keresték élelmüket is. A korábbi elképzelések inkább erdei környezetbe helyezték a Triceratops-okat.
De Rooij egy másik tanulmányban a Triceratops növekedésével kapcsolatosan feltárt adatokat elemezte az állatok csontjaiból vett minták alapján. Az alapos vizsgálatokból kiderült, hogy a Triceratops a rokonainál lassabban növekedett, de egyébként rá is jellemző volt a nem madár dinókat érintő viszonylag gyors növekedés.