Miért nevetnek a babák?
Bár ellentmondásosnak tűnik, a felnőttek és a kisgyerekek sem mindig azért nevetnek, mert örülnek.
A Sienai Egyetem professzora, Carlo Valerio Bellieni a nevetés eredetét kutatja. A felnőttek nevetése kapcsán egy korábbi tanulmánya már talált magyarázatot, így a kisgyerekek nevetése volt a következő kutatási célja. Az eredményeiről a The Conversation számolt be.
A nevetés képessége jóval régebbi a beszédnél, olyan agyi régiók működnek nevetés közben, amelyek igen ősiek, még egyes állatoknál is megfigyelhető hasonló reakció. A kutató a felnőttek esetében arra jutott, hogy a nevetés az evolúciós válasz arra, ha valami különös, valami zavaró, ellentmondásos dolgot tapasztalunk. Azonnali reakció arra, amikor a meglepetésben már benne van a rá adott válasz is, olyasmi, amivel megnyugtathatjuk magunkat és másokat arról, hogy ami történik, nem veszélyes, a veszélyesnek tűnő dolog voltaképp ártalmatlan. A felnőttek esetében tehát a nevetés a félelem, a veszély elmúltát jelzi, emiatt van, hogy sok felnőtt és gyerek is nevet a hullámvasúton ahelyett, hogy halálfélelmében sikoltozna.
No de mi a helyzet a kisgyerekekkel?
A professzor szerint a gyermekeknél sem az öröm kifejezése csak a nevetés, az eltérő életkorokban más és más feladata van, ráadásul a csecsemők jóval hamarabb nevetnek, mint a nyelvről vagy a szójátékokról a legkisebb elképzelésük is volna. A babák már születésük után egészen hamar megtanulnak kacagni, ekkor még csak azért, hogy a rájuk nevető szülőket utánozzák, és kivívják azok elismerését.
Gyakorlatilag mindent így tanulnak meg: utánzás és pozitív visszajelzés útján. Azután később fokozatosan kezdenek elszakadni a szülőktől, felismerik, hogy ők maguk külön lények, s ekkor alakulnak ki az első önálló érzéseik, véleményük. Észreveszik a furcsaságokat, ha valami nem illik oda, ahol találkoznak vele, és ez szórakoztató, zavaró, vagy izgalmas számukra. Ide illeszkedik a nevetés: egy pillanatnyi meglepődést követően ráébrednek a helyzet veszélytelenségére, ártalmatlanságára. 5-6 éves kortól aztán kezdik az elvont dolgokat is megérteni, ekkortól fogják fel a viccek tartalmát is. Ekkorra a korábbi énközpontúságon túllépve egyre jobban megértik mások motivációit, és innentől kezdve a nevetésük oka hasonló a felnőttekéhez. A nevetés alakulása a kisgyerek mentális fejlődését tükrözi.
No és miért nevetnek a szülők a kisbabájukra?
A boldog mosoly könnyen érthető, a nevetés azonban ennél komplexebb dolog. Ha a szülő ránéz a kisgyerekére, egy pillanatra elbizonytalanodik: a babák ugyan emlékeztetnek a felnőtt emberekre, ám mégsem úgy viselkednek, mint egy felnőtt, és beszélni sem tudnak. Ezt, a másodperc törtrészéig tartó csodálkozást követi a boldog felismerés: ez az ő szeretett babájuk.
A kutató arra ösztönöz minden szülőt, hogy minél többet nevessen a babájával, ez nemcsak a szülőnek tesz jót, hanem a kisgyerekre, a viselkedésére és a jóllétére is remek hatással van.