150 éves kérdésre kerestek választ az őslénykutatók

A Bonni Egyetem számolt be a rejtélyes kövületek mibenlétét felfedő vizsgálatokról, a tanulmányt a PeerJ folyóiratban tették közzé. A csontok mikroszerkezete elárulta, milyen állathoz is tartoztak egykor: úgy tűnik, egy hatalmas méretű halgyík alsó állkapcsának részei voltak e csontok.

Az ősállatok 25-30 méteresek lehettek, vagyis egy mai kék bálna méretével vetekedtek.

Samuel Stutchbury brit természettudós 1850-ben különös, nagy méretű, hengeres alakú csontról számolt be, amelyet egy Bristol közeli őslénytani lelőhelyen találtak. Később hasonló maradványok kerültek elő Európa számos pontján, így a francia Provance-ban, illetve a német Észak-Rajna-Vesztfália területén is. E területekben az volt a közös, hogy jó 200 millió éve még óceán borította őket, az akkori tengeri és tengerparti élőlények maradványait az óceáni üledék őrizte meg.

Máig sem volt világos azonban, miféle állat maradványai ezek a hengeres csontok. Stutchbury úgy vélte, valami ősi krokodilféleséghez tartozhattak, más szakemberek azonban a hosszú nyakú szauropodák valamely csontjának vélték a maradványokat, esetleg Stegosaurusnak vagy egy még nem ismert dinoszaurusznak.

„A 20. század elején ugyanakkor felmerült már a szakemberekben, hogy esetleg egy óriási halgyík állhat ezen rejtélyes csontok hátterében” – mondta Marcello Perillo, a vizsgálatokat végző kutató, aki a diplomamunkájához elemezte a kövületek mikroszerkezetét. „A hasonló fajok csontszerkezete is hasonló, ezért a csontok belső felépítését vizsgálva következtetni lehet arra, miféle csoportba tartozott az adott állat.”

A kutató először már ismert, azonosított fosszíliákat mért fel, majd a rejtélyes csontokban egy speciális mikroszkóp segítségével megvizsgálta a bennük lévő kollagénszálakat. Ez szálak szövevénye máshol nem látott mintázatban volt jelen.

Kiderült, hogy egy Kanadában talált halgyík csontjaiban igencsak hasonló e szálacskák szerkezete. Miközben a rejtélyes csont struktúrája semmiféle más, a kutató által vizsgált állatéra nem hasonlított, a halgyíkéval azonosnak tűnt. „Erősen valószínű, hogy a kérdéses csonttöredékek egykori tulajdonosa halgyík lehetett, és ezzel megcáfoljuk, hogy szárazföldi dinoszaurusztól eredhettek volna e csontok” – tette hozzá Perillo.

A csont valószínűleg a halgyík alsó állkapcsában volt. Más, e csoportba tartozó egyedekkel összehasonlítva megbecsülhető, mekkora is lehetett ez a halgyík: a kutatók arra jutottak, elérhette a 25-30 métert is a testhosszuk. „Ez az adat csak becslés, amíg nem találunk teljesebb csontvázat, az adat bizonytalan” – tette hozzá Perillo. Az azonban bizonyos, hogy rendkívül nagyok voltak az érintett ősállatok.

Az első halgyíkok a triász időszak elején éltek, mintegy 250 millió évvel ezelőtt. Léteztek bálna méretű fajaik, ám ezek jóval később, 215 millió éve jelentek csak meg. A triász végén, 200 millió éve szinte minden halgyík kihalt.

A csontszerkezetük a szénszállal erősített anyagokéhoz hasonlított, ez a csontokat igen stabillá tehette, amire a halgyíknak a táplálkozása során szüksége is lehetett. Elképzelhető, hogy a mai kardszárnyú delfinekhez hasonlóan, az orrukat faltörő kosként használva támadtak zsákmányaikra.