Százmillió éves poloskákat rejtett egy borostyán

A poloskákat nem igazán kedveli az átlagember, ez alól talál a molnárpoloska jelent kivételt, a lassú folyású patakok felszínén rohangáló állatkákra a többség másképp tekint. Nemrégiben kínai kutatók vizsgálhatták meg e rovarok mintegy 100 millió éve, a kréta időszak közepén élt példányait.

A borostyánban fennmaradt lelet egyedülálló módon a molnárpoloskák párzását örökítette meg.

A rovarkövületek körében rendkívül ritka, hogy a párzás nyomai fennmaradjanak, a vízi rovaroknál pedig még ennél is kevesebb alkalommal találtak efféle ősmaradványt.

A molnárpoloskafélék elterjedt, sokféle vizes környezetben megélő állatok, vannak édesvízi és tengeri fajaik is. Mivel a víz felületi feszültségét használják ki mozgásuk, élettevékenységeik során, ezért még mérnöki szempontok alapján is kedvelt vizsgálati témát jelentenek.

A molnárpoloskák párzási stratégiája meglehetősen komplex, egymásnak feszülő ellentétek sokaságára épül, zaklatás, erőszak és megfélelmlítés jellemzi. A kínai kutatók által elemzett lelet összesen 7 kifejlett molnárpoloskát tartalmaz, három párt és egy magányos hímet. Rajtuk kívül négy molnárpoloska nimfát (így hívják a még nem ivarérett egyedeket) is magába zárt az ősi gyantacsepp. A három párból kettő esetében a nagyobb termetű nőstény hátán látható a hím, vagyis valóban in flagranti kapták őket a paleontológusok.

A maradványok részleteinek megismeréséből kiderült, hogy eddig nem ismert molnárpoloska-fajról van szó, így a kutatók nevet is adtak a fajnak: Burmogerris rarus. Az állatka apró termetű volt, még a nőstények sem érték el a fél centit, és mivel ebben a kicsiny borostyándarabban is ilyen sok volt belőle, ebből a kutatók arra következtettek, hogy valószínűleg nem volt territoriális viselkedésű.

A mikroszkópos vizsgálatokból feltárult, hogy a hímek lábán apró, befelé néző tüskék vannak, amelyek a nőstényekről hiányoznak. A kutatók úgy vélik, e lábtüskékkel a hímek a kiszemelt, verdeső, szabadulni vágyó nőstényt megfoghatták, megtarthatták a párzás idejére. Az állatok valószínőleg az árapályzóna kis állóvizeiben élhettek a mianmari tengerparti erdők szélén.