600 ezer éves az arabica kávé

A kávérajongóknak nem kell elmondani, hogy az arabica kávé a legjobb minőségű, illetve a legkeresettebb világszerte. Az sem jelent újdonságot, hogy a klímaváltozás veszélyezteti a kávét, a világ legnépszerűbb italát, így számos kutató foglalkozik a klímának ellenálló kávéváltozatok kinemesítésén. Ehhez azonban feltétlenül ismerni kell az egyes fajokat, amelyekből létrehozhatók az új változatok.

Az arabica kávé (Coffea arabica) a világ kávétermésének 60 százalékát adja. A Buffalói Egyetem kutatói végeztek genetikai vizsgálatokat, még egy olyan kávénövény preparátumból is tudtak DNS-t kivonni, amelyet Carl Linné használt a növényfaj első leírásához, a 18. században.

Ezek elemzésével kiderítették, hogy az arabica létrejötte természetes hibridizáció eredménye volt. Mintegy 600 ezer évvel ezelőtt a Coffea eugenioides és a Coffea canephora (ez a robusta kávé) fajok egyazon élőhelyen osztoztak, és találkozásuk eredményeként alakult ki a Coffea arabica, a hibrid, amelyet ma oly nagy becsben tartunk. Azonban a kávénk története során számos olyan genetikai változás is zajlott, amelyeket ki lehet használni a jövő klímaálló, betegségnek ellenálló fajtáinak kinemesítésében. A kutatók a mai kávéváltozatok rokoni szálainak kusza szövevényét is kibogozták.

„Ez azt jelenti, hogy a keresztezés, ami az arabica fajt eredményezte, nem emberi kéz műve volt” – mondta Victor Albert, a kutatás vezetője. Teljesen egyértelmű, hogy a hibridizáció megelőzte mind a modern embert, mind pedig azt, hogy az ember termesztésbe vonta a kávét.

Korábban úgy vélték, hogy a kávénövényt Etiópiában fogták termesztésbe, ám a nagy földrajzi területen begyűjtött változatok egész másról vallottak. A gének elárulták, hogy míg a vad kávéfajok a Bab al Mandab-szoros nyugati oldalán (Etiópia) éltek, a termesztett változatok gyökerei Jemenbe, vagyis a szoros keleti oldalára vezethetők vissza.

Ez azzal a legendával is összhangban van, amely szerint egy indiai szúfi szerzetes, Baba Budan mekkai zarándokútján ismerte meg a kávét, majd hazaútján a szakállába rejtve csempészte ki a „hét magot” Jemenből a 16. században.

A szerzetes Mocha („mokka”) kikötőjében szállt hajóra, majd otthon, a délnyugat-indiai Karnataka területén elültette. Annyira féltett kincs és arab monopólium volt ekkor a kávé, hogy halálbüntetés járt azért, ha valaki nem pörkölten, hanem csíraképes állapotban adta el a babokat. Baba Budan jóvoltából indult világhódító útjára a kávé, Indiából a gyarmatosítás révén Indonéziába, majd Közép-Amerikába is.

A kávé múltja az ősi klímával is összefügg. Kelet-Afrika klímájáról elég jó adatok vannak annak köszönhetően, hogy az emberiség bölcsőjének tartott régiót régóta vizsgálták különböző szempontok alapján. Ezek az éghajlati adatok adnak arra választ, hogy minek köszönhetően vált ritkává a kávé 100-20 ezer évvel ezelőtt: nagyjából ekkor aszályos, hűvösebb időszak volt.

Az érintett időszak vége felé, úgy 30 ezer éve különváltak a ma ember által termesztett arabica változatok elődei, valamint azok, amelyek vad kávéként éltek, élnek tovább. A két csoport közt némi kapcsolat még volt egy ideig, de a jégkor végét követően, 8-9 ezer éve a magasabb tengerszint miatt fizikailag is jobban eltávolodtak egymástól.

Az arabica mai legfőbb problémáját az jelenti, hogy alacsony a genetikai változatossága, vagyis nem nagyon lesz lehetősége a fajnak új alkalmazkodási stratégiákra a betegségekkel vagy épp a klímával szemben. Azonban a génvizsgálatok reményt is adnak: kiderült, hogy az egyik arabica változat minek köszönhetően vált rezisztenssé a kávét pusztító levélrozsdára, ezek az információk segíteni fogják a nemesítőket.