Így segítette a tejfog a kardfogú macskákat

A kardfogú macska (Smilodon fatalis) kaliforniai őslénytani csoda: a Los Angelesben lévő La Brea kátránytavakból több mint 2000 koponyáját emelték már ki a kutatók egy évszázad alatt. Bár e rengeteg koponyából csak néhánynak voltak meg a kardfogai, azonban ezek egy része igencsak furcsa volt: a kardfoggá nőtt végleges szemfogak mellett ott voltak még a tejfogak is.

Jack Tseng őslénykutató szerint ez nem a véletlen műve. Néhány éve kollégáival már azzal az elképzeléssel álltak elő, hogy a tejfog a végleges fog oldal irányú törése elleni védelmet biztosíthatta, az állat kamaszkorában, akár 2,5 éven át, a tejfog ezt követően esett csak ki.

Nemrégiben sikerült bizonyítani is, hogy ez az elképzelés helyes: a végleges fog a növekedése során különösen sérülékeny lehetett, ezért volt hatalmas segítség, hogy a tejfog mellette maradt, míg teljesen kinőtt. A kutatók számítógépes modellekkel, és 3D nyomtatott kardfogú koponyákkal végzett kísérletek alapján jutottak a bizonyítékokhoz.

Mind a mai napig nem világos, miként is vadászott a kardfogú macska úgy, hogy nem törte ki a hatalmas fogait eközben Könnyen lehet, hogy a sikeres vadászat művészetét a kamasz állatok e megerősített foguk révén sajátíthatták el.

A rengeteg kövületnek köszönhetően – a teljes koponyákon túl több ezer töredék is a múzeumok őslénytani táraiban van – a szakemberek minden más kardfogúnál jobban ismerik a legendás, mintegy 10 ezer éve kihalt Smilodont. A La Brea kövületeiből már azt is tudjuk, hogy éhínség során gyakrabban törték el sérülékeny kardfogaikat e nagymacskák, mint a bőség éveiben, talán amiatt, hogy éhínség idején másként, másra vadászhattak.

Az bizonyos, hogy míg egyenesen igen nagy erőt tudtak kifejteni a kardfogukkal e ragadozók, a fog oldalirányú terhelése könnyen vezethetett töréshez. Minél hosszabbra nőtt a fog, annál könnyebben tört el oldal irányú elhajlása során, azonban, amint azt a modellek igazolták, ha a tejfog ott volt mellette, a fog megőrizte rugalmasságát és nem tört ki. A kutatók szerint a kamaszkori támaszték tette lehetővé, hogy a macska megtanulja használni szájába nőtt fegyvereit.

Elképzelhető, hogy a világ további kardfogú ősállatainál is kialakult ez a fajta tejfog-támaszték, azonban azokból jóval kevesebb az ősmaradvány, így az esély is arra, hogy pont egy megfelelő korú egyedé találják meg. Olyan koponyákat ugyanakkor találtak, amelyekben már kinőttek végleges fogak, ám a kardfog helyén még a tejfogak álltak.