Elkészült a virágos növények családfája

A virágos növények a trópusok gőzölgő esőerdőitől az év jelentős részén jeges antarktiszi szirtek környezetéig bolygónk minden zugát belakták. Alkalmazkodóképességük, sokszínűségük évezredek óta ámulatba ejt minket, embereket – és persze köztünk a tudósokat is. A Kew Királyi Botanikus Kert számolt be arról a hatalmas, sikerrel befejezett munkáról, amelyben a virágos növények családfáját állították fel, a DNS-vizsgálatok forradalmian új módszereinek köszönhetően.

Több mint 9500 növény genetikai adataiból minden korábbinál nagyságrenddel pontosabb elképzelést alkothatunk a növények evolúciójáról. Összesen 27 ország 138 intézményéből 279 szakember dolgozott ezen a projekten.

Időutazás és kapcsolat a 19. század tudósaival

Hatalmas előrelépést jelentett az, hogy ma már akár több száz éves múzeumi, herbáriumi példányokból képesek vagyunk DNS-t kinyerni. Ennek köszönhetően olyan növényeket lehetett megfelelően besorolni rokonságuk szerint, amelyekre korábban esélyünk sem volt. Mindazok, akik a korábbi évszázadokban begyűjtötték e példányokat, nem tudhattak a DNS létezéséről, és így álmodni sem mertek arról, micsoda jövő vár a növénymintáikra.

E módszereknek köszönhetően azonban képesek vagyunk mára kipusztult növényekről is információkat kinyerni. Megismerhettük a Guadalupe-szigetén élt Hesperelaea palmeri nevű cserjét, amelyet 1875-ben ismert meg a tudomány, ám azóta sem látták egyetlen élő példányát: a szigetet letaroló kecskék irtották ki.

Darwin rejtélye is megoldódott

A Kew akkori igazgatójának, személyes jó barátjának, Joseph Dalton Hookernek 1879-ben kelt levélben azt írta Darwin, hogy a magasabb rendű növények gyors fejlődése hatalmas rejtély. A tudós a kövületeket vizsgálva megdöbbenve látta, hogy szinte a semmiből tűntek fel a virágos növények és váltak igen gyorsan uralkodóvá. Darwin élete során sosem kapott választ erre a kérdésére.

A szakemberek most 200 fosszilis növényfajt is bevonhattak a családfakutatásba. Ennek köszönhetően kiderült, hogy két nagyobb lendületű szakasza volt annak, ahogy a virágos növények sokfélesége elérte mai szintjét. Egyik mintegy 140 millió éve, nem sokkal az első képviselőik kialakulása után zajlott, majd egy nagyjából 100 millió éves lassabb tempójú fejlődés következett. A második sokféleség-növelő szakaszra 40 millió éve került sor, ez valószínűleg a globális hőmérsékletek csökkenésével esett egybe. Ha Darwin ma élne, minden bizonnyal lenyűgözték volna ezek az eredmények.

Az adatok persze nemcsak a múltról vallanak, hanem a jövőbe is betekintést engednek. A megértett tulajdonságok segítségével elképzelhetjük, mi vár egy-egy növényre a jövőben, vagy épp mely növényekben rejtőzhetnek gyógyszerként használható vegyületek. Pontosabban beláthatjuk, mi történik a klímaváltozás hatására velük, vagy épp azt, hogy mely fajok fogékonyabbak a betegségekre, s melyek ellenállók a kártevőkkel szemben.

A hatalmas munka értékét majd a jövő tudósai adják meg igazán, azok, akik gyakorlatban is hasznosítani fogják mindazt a rengeteg adatot, amelyet most sikerült feltárni, egybegyűjteni. A növényvilág családfája bárki számára hozzáférhető és segít majd a szakembereknek akár a múlt kérdéseit megválaszolni, akár a jövő terveit megvalósítani.