Másképp osztják fel a testrészeket egyes nyelvek

Láb, lábfej, kar és kéz, ezek azok a felosztási példák, amelyet mindannyian könnyen értünk, vannak azonban nyelvek, amelyekben ugyanaz a szó vonatkozik a teljes láb végtagra, a lábfejjel együtt, illetve a karra és a kézre együtt. A magyarban kissé szabadabban értelmezhető ez, legalábbis a hétköznapi nyelvben egyaránt mondjuk a lábfej vagy a lábszár esetében is, hogy fáj a lábunk.

Egy német kutatócsoport azt vizsgálta meg, vajon milyen okai lehetnek, ha egy nyelvben az egyik vagy a másik elnevezéstípus szerepel. Több mint 1000 nyelvben hasonlították össze a testrészek elnevezéseit, hogy mi alapján választhatta egy-egy nép az adott formát, összesen 36 testrész nevét ellenőrizték.

A Lexibank nevű adatbázist, amely rengeteg nyelv szavait tartalmazza (azok jelentésével együtt), sok-sok évi munkával állították össze a német szakemberek, hogy azután a mostanihoz hasonló összehasonlító vizsgálatokhoz, kutatásokhoz felhasználhassa bárki.

A kutatók érdekes okokat találtak. Míg az angol külön nevet adott a lábnak (leg) és a lábfejnek (foot), addig egy szenegáli nyelv, a wolof a teljes alsó végtagra ugyanazt a szót (tank) használja. Hasonló eltérés van a két nyelvben a felső végtag kapcsán (lásd: nyitóképünk).

A wolof az alapján adott nevet a végtagnak, hogy annak mi a feladata, vagyis az azonos funkciót ellátó testrészek neve ugyanaz a szó. A lábunk és a lábfejünk is kell a járáshoz, illetve a karunk és a kezünk is kell ahhoz, hogy például eldobjunk valamit. Az angol ezzel szemben az adott testrész külleme alapján adott nevet annak: a kezet a kartól, a lábfejet a lábtól is egy-egy ízület választja el, az efféle gondolkodásmódú nyelvek ezért használnak rájuk külön szavakat.

Az is világossá vált, hogy sokkal kevesebb eltérés van a testrészek elnevezési módozataiban az egyes nyelvek, nyelvcsaládok között, mint például a színek neveinél, vagy az érzelmek elnevezéseinél.