Megoldhatják a tízéves légi katasztrófa rejtélyét

A repülőgép eltűnések nemcsak végtelenül tragikusak – ez esetben 239 ember veszítette életét –, de inspirálók is lehetnek egyes esetekben. Az MH370-es járat eltűnését követően a maradványok keresése céljával például komoly tengerfenék-feltérképezési folyamat kezdődött, amelynek során 120 ezer négyzetkilométernyi tengeraljzatról készült nagy felbontású kép.

Bár az évek során felbukkantak az Indiai-óceán távoli partjain olyan kisebb töredékek, amelyeket a repülőgéphez köthettek, ám az egész gép roncsa máig ismeretlen helyen van. Azt sem lehet biztosan tudni, hogy a gép pontosan merre repült (letért eredeti útvonaláról), és így természetesen az is titok, hogy hol csapódhatott a tengerbe. Ez utóbbi kérdést segíthet eldönteni az a mélytengeri mikrofonrendszer, amelyet eredetileg az atomcsend egyezmény betartását ellenőrző rendszer részeként telepítettek, ám már más esetben is segítette a kutatásokat.

A Cardiffi Egyetem egy újonnan közzé tett kutatási eredményében mintegy 100 órányi olyan víz alatti mikrofonok által rögzített felvételt elemzett, amelyek egyes tengeri repülőgép-katasztrófák idején készültek. Az eredmények alapján a kutatók további vizsgálatokat javasoltak, és azt is, hogy a jövőben a hasonló katasztrófáknál mihez is kellene leginkább fordulni.

Az olyan események, mint amikor egy repülőgép a tengerbe csapódik, igen erőteljes és jellegzetes hangot adnak ki, amelyeket a tenger alatti mikrofonok igen nagy távolságokban is képesek rögzíteni. A cardiffi kutatók vizsgálatai alapján ezek a jelek 3000 kilométert is könnyedén megtehetnek, a korábbi légi katasztrófák hangnyomását ekkora távolságokból is rögzítették a mikrofonok.

„Az MH370 esetében a korábbi vizsgálatok arra utaltak, hogy a gépnek valahol a hetedik ív környékén kellett lezuhannia – ez az a pont, ahol az utolsó kommunikációra sor került a gép és az IMMERSAT műhold között” – mondta Dr Usama Kadri, a kutatás vezetője. Ez azt is jelenti, hogy a legközelebbi tenger alatti mikrofon mindössze 2000 kilométerre innen, Ausztráliában van, és semmi sem volt útban, ami csillapíthatta volna a hangjeleket.

A kérdéses időpontban csak egy nagyon gyenge jelet észlelt a mikrofon. Vannak ugyan más hangjelek, amelyek összefüggésbe hozhatók lehetnek a gép eltűnésével, azonban csak akkor, ha újrakezdik a nyomozást.

Ennek része lehetne az is, hogy meghatározott helyeken, a 7. ív egyes pontjain olyan akusztikus robbantásokkal végeznek teszteket, amik a gép becsapódásához hasonló jeleket keltve mérhetők.

Ezekből ki lehetne kísérletezni, hogy vajon az ív mely szakaszán zuhant a tengerbe a gép, és azután a tengerfenéken megkeresni a maradványokat.

A módszer arra is kiváló volna, hogy a segítségével egy olyan rendszert dolgozzanak ki, ami a jövőben a hasonló katasztrófák esetén gyors vizsgálatokat tenne lehetővé.

Hasonló módon kutatták fel a 2017 év végén eltűnt argentin, ARA San Juan nevű tengeralattjáró roncsait is, majd 2018-ban sikeresen meg is találták az említett tenger alatti mikrofonrendszer által rögzített jelek segítségével. Ez is bizonyítja, hogy a módszer kiválóan alkalmazható.

Az MH370 esetében is valószínűleg sikerülhetne egészen precízen meghatározni a gép végső nyughelyét. „Sajnos nem tudtuk az új kereséshez szükséges nagy bizonyossággal meghatározni a jelet. Azonban, ha a javaslatokat követnék a megfelelő hatóságok, akkor behatárolhatnánk az észlelt jelek relevanciáját, ezzel pedig fényt deríthetnénk az MH370 helyére – tette hozzá Dr. Kadri.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy ilyen vizsgálat hatalmas összegekbe kerül, és az MH370 felkutatására már így is rengeteget költöttek különféle szervezetek. Nem biztos, hogy 10 év elteltével van még, aki pénzt szánna rá, annak ellenére, hogy rengeteg haszna és tanulsága lehetne egy újabb expedíciónak és összehangolt vizsgálatnak.