A malária is a hódítókkal érkezett Amerikába

Az emberi maláriát a Plasmodium nevű egysejtű parazita okozza, ennek két faja, a Plasmodium vivax a kevésbé súlyos, a Plasmodium falciparum pedig a végzetesebb változatért felelős. Manapság évente mintegy 250 millió embert fertőz meg, és 500-600 ezret meg is öl, mindazon erőfeszítések ellenére, amelyekkel igyekszünk megszabadulni tőle. Napjainkban visszaszorult jórészt a trópusokra, azonban néhány évtizeddel ezelőtt is jelen volt még Európában, de olyan északi helyeken is, mint Skandinávia, Szibéria, Kanada.

Bár a történelmi feljegyzések szerint a malária sok-sok évezrede együtt él az emberiséggel, mégsem tudjuk a régészeti, antropológiai leletek alapján végigkövetni a múltját, terjedését. Ennek az az oka, hogy nem okoz olyan testi elváltozásokat, amelyekből biztosan megállapítható volna, hogy emiatt halt meg egy ember.

A nyomozáshoz ma a genetika nyújthat segítséget

Egy újonnan, a Nature hasábjain közzé tett kutatás eredménye szerint a malária még a hódítókkal érkezett meg Amerikába, számos más fertőzéshez hasonlóan. A vizsgálatokat a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet világhírű kutatója, Johannes Krause vezette. 21 ország 81 intézményének kutatói vettek részt a kiterjedt vizsgálatokban.

A kutatók emberi maradványokat vizsgáltak meg, a bennük található régi DNS töredékeket elemezték. Ezzel a módszerrel nemrégiben az ókori Rómából sikerült kimutatni a Plasmodium genetikai nyomait. 

„A malária nyomot hagyott az emberi genomban is, azok a génváltozatok, amelyeknek a súlyos sarlósejtes vérszegénységet köszönhetik a betegek, azért maradhattak meg az ember genomjában, mert részleges védelmet biztosítanak a malária ellen” – magyarázta Megan Michel, a kutatás egyik vezetője.

A most elemzett esetek közül 5 kontinensen összesen 36 emberből tudták kimutatni a Plasmodium genetikai nyomait, a legrégebbi ezek közül egy több mint 5500 évvel ezelőtti. A kórokozó genetikai adatainak rekonstruálásával pedig a betegség történetébe pillanthatunk be – legalábbis annak legutóbbi 5500 évébe. Amerika esetében korábbi viták zajlottak arról, hogy még a Bering-szoroson át az első őslakosokkal érkezett-e, vagy esetleg később jutott át a kontinensre, az európai hódítókkal.

A genetikai nyomozás most a második lehetőséget bizonyította: a több száz éves perui Plasmodium-genom rendkívüli módon hasonlít a korabeli európai kórokozóéhoz.

A Plasmodium aztán végleges otthonra talált Peruban, ahol mind a mai napig fertőz.

Európában is érdekes dolgok tárultak fel a betegségről. Belgiumban egy egykori 16. században létesített katonai kórház melletti temetőben akkor nőtt meg a maláriások aránya, miután a katonai kórház megalakult. Ráadásul a legtöbb esetet a nem helybeli férfiakhoz lehet kötni – ez azt jelenti, hogy a hadászat hozzájárult e betegség terjedéséhez is. Olyan Plasmodium-változatokat is találtak itt, amelyek ekkoriban csak a Mediterráneumban éltek, az Alpoktól északra nem.

Ezek, a Dél-Európában toborzott férfiak a Habsburgok oldalán harcoltak a 80 éves háborúban (ez a mai Hollandia tartományainak függetlenségi háborúja volt a korábbi spanyol uralom ellen). A kutatók szerint a korabeli Európában a hadseregek mozgásával hasonló módon terjedt a malária, mint ma a repterek forgalmán keresztül.

Reptéri maláriának nevezik azokat az eseteket, amikor egyébként maláriamentes országokban az utazókkal érkező fertőzött maláriaszúnyogok a repterek közelében valakit megcsípve váratlan megbetegedést okoznak.

Egy rejtélyes esetre is bukkantak, Nepál magashegyi területén – itt se ma kórokozó, sem a terjesztő szúnyog nem képes megélni. Ráadásul egy helyben élő és génjeiben a magashegyi élethez alkalmazkodott férfiban mutatták ki a malária kórokozóját.

A rejtély megoldását itt a kereskedelem jelenthette: a hely nagy távolságokat átfogó kereskedelmi útvonalon volt, ami összekötötte India és Tibet területeit. A helyi leletek alapján szoros kapcsolatban álltak olyan alacsonyan fekvő területekkel, ahol a malária akkor is (és ma is) gyakori betegségnek számított. A kérdéses férfi valószínűleg e régiókban járhatott, ahol megfertőződött, majd otthonába visszaérve hunyt el.

A malária veszélye ma fontosabb kérdés, mint valaha. Míg a 2010-es években a fertőzések száma leesett, mára ismét emelkedőben van, annak hatására, hogy azóta kialakultak a maláriaellenes szereknek ellenálló kórokozók. További segítséget nyújtunk a maláriának azzal is, hogy átalakítjuk az élőhelyeket, és a szúnyogok számára minden korábbinál nagyobb területen tesszük elég meleggé a klímát a légkörbe juttatott üvegházgázokkal.

A kutatók azonban bíznak benne, hogy a régi genetikai adatok segítségével sok olyan dolgot is ki lehet deríteni erről a végzetes betegségről, ami az ellene folyó harcban az ember felé billentheti el a küzdelem mérlegét.