Modern technológia révén először láthatjuk ezt az ősi állatot

A perm időszak végén, 252 millió éve volt bolygónk legnagyobb globális kihalási hulláma. Ezt épp csak kicsivel előzte meg az az állatcsoport, amelynek skóciai képviselőjét vizsgálták meg nemrégiben. A kutatásról a Bristoli Egyetem számolt be, a vizsgálatban rangidős szerzőként részt vett az egyetem világhírű paleontológusa, számos ismeretterjesztő könyv szerzője, Stephen Brusatte is.

A dicynodonták, az emlősszerű őshüllők jellegzetes, agyarszerű fogaikról kapták nevüket, ezek az állatok a perm időszak végére világszerte igen elterjedt, sokszínű csoportot alkottak. A kutatók egy 252-254 millió évvel ezelőttről ránk maradt fosszíliát vizsgálhattak meg, és juthattak fontos információkra az állat evolúciójáról és anatómiai felépítéséről.

A Gordonia traquairi nevű fajt képviselő állat a Pangea szuperkontinens területén élt, és a most vizsgált maradványát (számos másikkal együtt) a skót Elginben találták. Mivel ez a legjobb állapotban fennmaradt kövülete e fajnak, ezért Elgin csodája néven ismert. Nyugat-Európából csak e helyszínről kerültek elő a dicynodonták ősmaradványai.

Az állat csontjai réges rég lebomlottak, ám az általuk a finom szemcsés homokkőben hagyott üreg kiválóan megmutatta, miként is nézhetett ki az egykori állat 16 centis koponyája. A mikro-CT vizsgálattal még a Gordonia agyát is sikerült megmutatniuk a kutatóknak. Az agy és a koponya egyes részletei fontos fejlődési adatokkal szolgáltak egy olyan korszakból, ahonnan nem sok adatunk volt még.

Bár a kövületek legnagyobb részére már több mint 100 éve, a 19. század végén rábukkantak, csak most sikerült igazán mélyen bepillantani azokba, a modern technológia segítségével. „Nehéz elképzelni, de 250 millió évvel ezelőtt a mai Skócia sivatag volt, homokdűnék borították, és az emlősök primitív rokonai – mint a Gordonia is – uralták az élővilágot. A tanulmányozásukkal a saját evolúciónk legkorábbi szakaszát ismerhetjük meg” – magyarázta Brusatte professzor. Az a homokkő, amelyből ez a fosszília is előkerült, egykori dűnék megkövült maradványában volt.

Az ősmaradvány számos tekintetben hasonlított kínai kortársaihoz, a kutatók szerint egy csoportba tartoztak. Ez is arról árulkodik, hogy a perm időszak végén igencsak elterjedtek voltak a dicynodonták.