Elképesztő fejdísze volt ennek a dinónak
A kréta időszak végére az észak-amerikai őslények igen sokszínű társaságot alkottak, őket képviselte a néhány éve felfedezett, 78 millió éve élt Lokiceratops.
2019-ben az USA Montana államában, a kanadai határtól alig pár kilométerre bukkantak rá egy igen különös, extrém módon díszes koponyájú dinoszaurusz maradványaira. A kövületek vizsgálatáról a PeerJ folyóiratban számoltak be a szakemberek, a kutatást a Colorado Állami Egyetem és a Utahi Egyetem ismertette
A Lokiceratops rangiformis nevet kapott állat arról árulkodik, hogy kortársai igen sokszínűvé fejlődtek, mivel a korabeli környezet elősegítette az endemikus fajok kialakulását. A növényevő állat neve az északi istenség, Loki nevét rejti, valamint a különös szarvainak rénszarvaséhoz hasonlóan felemás voltára utal.
Észak-Amerika gyökeresen más volt ekkor. Nemcsak a klíma volt trópusi jellegű, de a kontinens közepét egy tenger is kettészelte. E tenger nyugati oldalán foglalt helyet Laramidia, ahol számos különleges küllemű, a Ceratopsidák közé tartozó, egy időben élt állatra bukkantak rá. Az igen bizarr arc- és fejdíszeket viselő állatok közül az eddigi legbizarrabb és legnagyobb termetű a Lokiceratops.
„Korábban a paleontológusok úgy gondolták, maximum két különböző szarvakat viselő dinoszaurusz élhetett együtt ugyanakkor és ugyanott. Hihetetlen módon mi öt ilyen állatot azonosítottunk, amelyek együtt éltek egyetlen helyszínen” – magyarázta Mark Loewen, a kutatás egyik vezetője. A Lokiceratops maradványait a megtalálása óta eltelt években megtisztították, majd a csontokat összerakva az állatot rekonstruálták. A Utahi Természettudományi Múzeumban kapott helyet az ősmaradvány másolata, ahol megtekinthető.
Milyen is volt a Lokiceratops?
Az állat 6,7 méter hosszú – ez másfél afrikai elefántnyi, és mintegy 5 tonnás lehetett. A csoportjára jellemző orron viselt szarvval ez a faj nem rendelkezett, cserébe neki volt a legnagyobb nyakfodra a koponya hátulján. A szakemberek szerint ezek az extrém fejdíszek magyarázzák a Ceratopsidák sokféleségét.
Hasonlónak képzelik el e díszeket a madarak tollazatához, és ezzel arra is céloznak a kutatók, hogy evolúciós szempontból hasonló elvek vezérelhették a kialakulásukat. Ahogy a madarakat a tolluk sokszínűsége segít megkülönböztetni egymástól, úgy a Ceratopsidák számára a fejdíszek sokfélesége jelentett effélét. Ez mind a fajtársak felismerését, mind a párválasztást szolgáló tulajdonság lehetett.
Az egy helyen felfedezett öt Ceratopsida közül 3 közeli rokon volt, ám kizárólag e helyen éltek, vagyis endemikusak voltak. Az endemizmust az hozta létre, hogy az egyes fajok egymástól elválasztva, kisebb, különböző környezeti körülményeket biztosító területeken alakultak ki. Amire azonban kb. 12 millió évvel később a Triceratops megjelent, e korábbi fajgazdagság eltűnt, feltehetően a klíma kiegyenlítettebb volta miatt csupán kétféle szarvakat viselő faj élt Mexikótól Kanadáig.
A Lokiceratops arra hívja fel a figyelmünket, hogy csak a jéghegy csúcsa lehet, amit ismerünk, és sokkal többféle dinoszaurusz élhetett egy-egy helyszínen, mint amiről a kövületek alapján jelenleg tudomásunk van.