Mégsem egy dinó miatt találták ki a griffeket

Az emberi kultúra sajátossága, hogy rengeteg képzeletbeli lénnyel népesíti be a világot, amelyek részben emlékeztetnek valódi, létező élőlényekre is. Ez az egyezés néha teljesen véletlen, máskor viszont sejtjük, hogy miféle igazi állat volt a mitológiai szörny alapja. Amikor az ember pár száz éve ráébredt, hogy a földben talált ősi csontok valami régen élt állathoz tartoztak, rögtön elkezdtünk azon is gondolkodni, hogy vajon ezeket a csontokat látva elődeink kitalálhattak-e sárkányokat vagy más képzeletbeli lényeket.

A griff ékes példája ennek. Ez az egyik legősibb legendás lény, amelyre Mezopotámiában, Egyiptomban már időszámításunk előtt 4000 évvel is találni példát. Az 1989-es eredetű elképzelés szerint Közép-Ázsia felől érkezhetett el egy Protoceratops nevű dinoszaurusz csontleletei miatt az ókori keletre, és később a görögökhöz.

Az Adrienne Mayor amerikai folklórkutatótól eredő elmélet alapja az, hogy e közép-ázsiai régióból jött az arany is, és eredetileg az arany után kutató nomádok fedezhették fel a mai Mongólia, Kína területén található kövületeket. A csontmaradványok azután a kereskedelmi útvonalakon eljutottak az ókori keleti térségbe, ahol inspirációt jelentettek a griffek legendáinak.

A Protoceratops egy kis termetű, kb. 2 méteres dinoszaurusz volt, amely a mai Mongólia és Kína területén élt 75-71 millió éve, a kréta időszak vége felé. Rokoni szálai az ikonikus Triceratops-félékhez kötik, ám ez a kis termetű dinó nem viselt szarvakat az arcán. A mitológiai griffekhez hasonlóan négy lábon jártak, kampós, hegyes csőrük volt, és a koponyájukból hátrafelé nyúló csontkinövéseket a magyarázat szerint akár a griffek szárnyaként is el lehetett képzelni.

A Portsmouthi Egyetem kutatója, Dr. Mark Witton arra jutott, hogy ez a griff-Protoceratops elmélet nem állja meg a helyét, több okból sem.

Miből következik a cáfolat?

A griffeket tökéletesen meg lehet magyarázni a nagymacskák és a ragadozó madarak kimérájaként, vagyis olyan jelenkori állatok alapján, amelyek mindegyikét igen nagy tisztelet övezte, valószínűleg amióta csak állatokat tiszteltek az elődeink.

Ez azt jelenti, hogy a távoli vidékről származó Protoceratops bevonása egészen túlbonyolítja az egyszerű, kézenfekvő magyarázatot.

A probléma másik fele, hogy a csontmaradványok lelőhelyei az ókori aranylelőhelyektől igen távol, sok száz kilométerre találhatók. Amióta csak felfedezték az első Protoceratops fosszíliákat, soha de soha nem találtak aranyat azok környezetében. Persze az önmagában is kérdéses, hogy az aranyat kereső nomádok vajon egyáltalán megláthatták volna-e a csontokat, ha történetesen azok lelőhelyénél kutatnak.

„Az átlagembernek az az elképzelése, hogy a dinoszaurusz csontvázakat a felszínen jól látható, a közelmúltban elpusztult állatok teteméhez hasonlóként találhatjuk meg” – mondta Dr. Witton. „Azonban az igazság az, hogy szabad szemmel a dinoszaurusz kövületnek csak egy egészen kis töredékét lehet észrevenni az erodált kőzet felszínén, és ezt a fosszíliákat kutató, éles szemű szakembereken kívül nem látja meg szinte senki.”

Hozzátette, minden bizonnyal csak egy-egy kis csont állhatott ki a kőzetből az ókori nomádoknak tehát ki kellett fejteniük azt a kőből, ha teljességében látni akarták. Enélkül nem tudtak volna mítoszokat kitalálni sem róluk. A kövületek kifejtése még modern eszközökkel és anyagokkal is hosszadalmas munka, így nyugodtan elkönyvelhetjük, hogy a közép-ázsiai nomádok nem láttak Protoceratops fosszíliákat.

Harmadrészt semmiféle nyoma nincs a Protoceratops csontleleteknek az ókori leírásokban.

„Semmi baj nincs azzal, ha azt gondoljuk, a régi emberek is találtak dinoszaurusz kövületeket és beépítették ezeket a mítoszaikba. Azonban ha valós tényként akarjuk ezt értelmezni, akkor ehhez földrajzi, paleontológia és történettudományi bizonyítékokra van szükség” – tette hozzá Richard Hing paleontológus, a kutatás egyik résztvevője.

A kutatók hangsúlyozták, hogy vannak valódi geomítoszok, amelyeknél tudományos eszközökkel bizonyított a kövületek vagy ősi környezeti események és a folklór közti kapcsolat. Fontos azonban, hogy a tények talaján maradjon, aki ezeket kutatja, és ne ragadja el a képzelete.