Kiderítették, miért csak az anyáknak lehet tejük

Bár a hímek is rendelkeznek azzal az anatómiai lehetőséggel, amellyel a nőstények, a tejtermelés és az utódok táplálása mégis a nőstényekre marad. A Yorki Egyetem kutatói vizsgálták meg, mi lehet ennek az oka.

Az 1970-es években az volt az evolúcióbiológusok elképzelése, hogy egyszerűen az apaság bizonytalan volta áll a háttérben. A kutatók most matematikai modellezés alapján egy egészen újszerű ötlettel álltak elő.

A kutatók a Nature Communications folyóiratban közzétett elméletükben arra jutottak, hogy az anyatejben lévő komplex mikrobaközösség miatt vált az anyák feladatává a tejtermelés. Az anyatej igen fontos életindító táplálék, amely azonban nem csupán tápanyagokból áll.

Az anyaállatok saját mikrobiomjukból is átadnak a szoptatás során az utódaiknak, ezzel alapozva meg az újszülöttek mikrobiomját. A kutatók a modellezéssel arra jutottak, hogy amennyiben két szülőtől kapna így az utód mikrobaközösséget, azokból a káros hatású mikrobák is széles körben és gyorsan elterjedhetnének.

A kutatók akkor kezdtek el gondolkodni a kérdésen, amikor megismerték „a világ legjobb apukája” cím örök birtokosát. A déli éjimajom (Aotus azarae) nevű amazóniai állat igazán különleges párokat alkot. A hímek viselik gondját a kicsiknek az idő 80-90 százalékában – gyakorlatilag csak a szoptatás idejére adják vissza a picit a mamának.

Egy közel két évtizedig folytatott megfigyelések, valamint genetikai vizsgálatok is azt mutatták, hogy e faj nem csak papíron monogám. Egyetlen olyan esetet sem találtak, amelyben a hímek által oly odaadóan gondozott piciknek más lett volna az apja. Bár nagyon sok állat él monogám kapcsolatban és neveli így utódait, ezekben mégis eléggé gyakori, 3-5 százalékos a félrelépés.

A kutatók számításai alapján, ha a hímek is táplálnák tejükkel a kicsiket, kétszer akkora esélye volna, hogy a káros mikrobák elterjednek a népességben. Az anya viszont, mivel eleve a testében nevelte kicsinyét, már hozzájárult annak mikrobaközösségéhez, így a tejben átadottak már nem sok vizet zavarnak.

Az emlősök körében számos módszer van, amellyel igyekeznek az utódoknak átörökíthető ártalmakat csökkenteni, legyen szó genetikai ártalmakról vagy épp fertőzésekről. A kutatók modellszámításai az egyes állatfajok hosszú távú evolúciós hasznát vették figyelembe, nem pedig az egyedi párokét vagy kicsinyekét. Az elmélet igen jól kiegészíti az eddigi ismereteinket – vagyis a már korábban feltételezett okokat például a bizonytalan apaságról.

A világ egyetlen olyan emlőse, amelynek apaállatai is termelnek tejet és szoptatják kicsinyeiket, a dayak repülőkutya (Dyacopterus spadiceus), egy Malajziában honos denevérfaj. Időnként előfordulhat, hogy valamiféle kóros állapotból adódóan, például agyalapi mirigyet érintő daganatos betegség okán hím állatok is termelnek tejet.