Ezek a valaha talált legtökéletesebb trilobita fosszíliák

A trilobiták a legismertebb őslények közé tartoznak annak köszönhetően, hogy hatalmas mennyiségben maradtak ránk a maradványaik. A kambrium ikonikus tengeri állataiból szó szerint milliónyi fosszília áll rendelkezésre, azonban ennek ellenére sem láthattunk eddig olyan anatómiai részleteket, amelyeket az újonnan, a Science folyóiratban bemutatott maradvány vizsgálata árult el. A kutatást a Bristoli Egyetem ismertette.

A kövületeket Marokkóban fedezték fel (ez az ország egyébként hatalmas mennyiségű ősmaradvány kinccsel büszkélkedhet), a most vizsgált példányokat egy 2021-es expedíció során találták az Atlasz-hegységben. Egy ezelőtt kb. 515 millió évvel lezajlott közeli vulkánkitörés izzó gázokból és vulkáni hamuból, törmelékből álló piroklasztárja temette be az egykori tengeri környezet állatait.

Egy kb, 30 centi vastag, igen finom szemcseméretű vulkáni hamuból képződött kőzetréteg őrizte meg a trilobitákat.

Az egykori környezet sekély, tengerparthoz közeli hely volt, ide robogott le a piroklasztár és temette be az állatokat. Mivel e törmelékben jelentős mennyiségű volt az üvegszerű, nem tömörödő anyag, ezért az állatok 3 dimenzióban maradhattak fenn, különösebb kilapítás nélkül. A trilobiták emésztőrendszerének üregét is kitöltötte a finom szemcsés törmelék, így az is kirajzolódott a kövületeken.

A trilobitáknak máig mintegy 20 ezer faját írták le az őslénykutatók. Vannak köztük alig 2 centis lények is, de akadtak a méteres nagyságot megközelítők is. 521 millió éve jelentek meg, és a perm végi kihalásban, 252 millió évvel ezelőtt tűntek el.

A legtöbb ősmaradvány csupán az állat egykori kemény váza, ám egy maroknyi kövület további részleteket is rejt. A most felfedezettek minden korábbinál pontosabb képet rajzolnak arról, miként is nézhettek ki ezek az őslények.

A különleges minőségű ősmaradványokból megtudhattuk, miként is táplálkozhattak a trilobiták. Ehhez a szájuk előtt specializáltan e célra kialakult végtagok (gyakorlatilag lábak) szolgáltak. Harry Berks, a kutatás résztvevője elmondta: „Befelé néző, sűrű tövisekből álló függeléksorozat volt az állatok fején és testén, amelyek hasonlítottak a tőrfarkú rákokéhoz, ezekkel tépték és mozgatták az eledelüket a szájuk felé.”

Az állat szája egy keskeny rés, amelyet a mai ízeltlábúakból is ismert lebeny takart el – e területet soha korábban nem láthattuk még ennyire tisztán. A száj szélén lévő kis függelékek, amelyek kanálra emlékeztető alapon nyugszanak, meglehetősen aprócskák, emiatt a kevésbé tökéletes kövületekben nem voltak felismerhetőek.

Meglepetést is tartogatott a vizsgálat: eddig úgy tudtuk, hogy a trilobiták fején, a hosszú antennáik mögött három pár függelék volt, azonban a most vizsgált kövületeken négyet lehetett felfedezni.

A fosszíliákat röntgen-mikrotomográfia segítségével tették anatómiai részleteikben láthatóvá, majd e felvételekből állítottak össze 3D modelleket. „Igen fárasztó volt a számítógépes munka, de mindenképpen megérte. Olyan élőnek tűnnek a trilobitáink, hogy szinte kimásznak a kőzetből” – tette hozzá Berks. A kiváló állapot azt is tükrözi, miként álltak az állatok lábai, hol és hogyan helyezkedtek el rajtuk az érzékelő szőrök.

A felfedezés amiatt is különleges, mert senki sem keresne kövületeket vulkáni eredetű kőzetekben, hiszen azok az üledékes kőzetek foglyaiként maradnak ránk. Azonban vannak speciális helyzetek, amikor, amint azt a marokkói kőzetek is bizonyították, a vulkáni kőzet is hordozhat ősmaradványokat. Érdemes tehát néha ezekben is körülnézni.