Nem ugrált jókedvében az óriás őskenguru

A mai kenguruk hatalmas, izmos hátsó lábaikon ugrálnak, míg a mellső lábaik lényegesen kisebbek, gyengébbek. Azonban a Bristoli Egyetem kutatóinak új vizsgálatai alapján ez nem mindig volt így.

Ugrálni jó, ám van felső határa annak, hogy mekkora termetű állat számára kifizetődő mozgásforma ez. A jégkorszakban élt óriáskenguruk, amelyek 100 kilónál nagyobb termetűek voltak, a Protemnodon-fajok képviselői úgy tűnik, nem ugráltak mai rokonaikhoz hasonlóan.

A Journal of Mammalian Evolution folyóiratban számoltak be a szakemberek a vizsgálataikról, amelyek során bebizonyították, hogy az óriás őskenguru inkább négykézláb járt, mintsem ugrált volna. Korábban az őskenguru bokája kapcsán már felmerült, hogy az nem viselte volna el az ugrások feszültségeit.

Most további anatómiai részletek összehasonlítására került sor, amelyekben az egyes csontok, végtagok egymáshoz viszonyított arányait is felmérték. Ezek az összehasonlítások vezettek el arra, hogy az óriás őskenguru nem nagyon tudott ugrálni. Ez a kutatás is azt a korábbi feltételezést erősíti, amely szerint a kengurufélék a múltban még sokkal többféle mozgási módszerrel közlekedtek, mint ma élő utódaik. Ez már csak azért is valószínű, mert sok korábbi kenguru erdőlakó volt, ahol kevésbé jó ötlet ugrálni, mint a nyílt, füves terülteteken.

A mai legnagyobb termetű kengurufajok esetében az ugrálás igencsak kifizetődő mozgásforma, ugyanis az ugrás sebességétől függetlenül ugyanannyi az oxigénigénye az állatnak. Ezzel szemben a négy lábon járás során ez a sebességgel párhuzamosan nő, mindegy, hogy erszényesekről vagy méhlepényes emlősökről van szó.

A kutatók a különböző kengurufélék végtagcsontjai és ujjai alapján azt is megvizsgálták, hogy azok milyen teherbírásúak voltak. A mellső végtagok közti különbségekhez a járás mellett az is hozzájárult, hogy az egyes fajok miként használták a „kezüket” az élelemszerzésben. Azonban a Protemnodon esetében nem ez volt a fő szempont, hanem a járás.

A kutatók mérései és összehasonlításai szerint az állat csak mérsékelten volt képes ugrálni, és legtöbbször négy, sőt néha „öt lábon” járt. (Az öt láb nem abból adódik, hogy kihagyták a matekot a paleontológusok az iskolai tanulmányaik során, hanem azt jelenti, hogy a kenguruk a farkukat is lábként, támasztékként használják közlekedés során.) A Protemnodon viszonylag nagy mellső lábai a járáson kívül még ásásra is alkalmasak lehettek.