Szalamandraféle óriás volt a csúcsragadozó a dinók kora előtt

Kitátott szájjal várta áldozatát az az embernél nagyobb termetű, szalamandrára hasonlító állat, amelynek fejére a mai Namíbia területén bukkantak rá. A kb. 280 millió éve élt állat a Gaiasia jennyae nevet kapta, és gyakorlatilag a kétéltűek valamiféle igen korai képviselőjének tekinthető.

A Field Museum számolt be az állat felfedezéséről, amelynek tudományos publikációját a Nature hasábjain olvashatjuk. A beszámoló szerint a Gaiasia feje WC-ülőkére hasonlított, kb. 60 centis volt, ez lehetővé tette, hogy beszippantsa áldozatát. Emellett azonban izmos állkapcsa és nagy foga erős harapásra is képessé tette.

Nagy, de valószínűleg egyúttal egy viszonylag lassú, lesből támadó ragadozó lehetett

– mondta Jason Pardo, a kutatás egyik vezetője.

A namíbiai kövületet a Gai-as nevű kőzetformációról, valamint egy Jenny Clark nevű paleontológusról nevezték el, a kutató a négylábúak korai képviselőit vizsgálta. Ezek voltak azok az állatok, amelyek az izmosúszójú halakból (Sarcopterygii) kifejlődve később a hüllők, madarak, kétéltűek, és emlősök mai csoportjaivá váltak. A maradványokra argentin kutatók bukkantak rá, és számos példányt sikerült kiemelniük, köztük egy olyat is, amelynek hatalmas koponyájához a gerinc egy darabja is csatlakozott. Ez lehetővé tette, hogy számos más, korabeli állattal összehasonlítsák az óriást.

A Gaiasia olyan ős-négylábú, amely még a későbbi csoportok szétválása előtti időből maradt fenn. Miközben a bolygó melegebb régióiban már elkülönültek a későbbi csoportok elődei, a peremterületeken, ahol Namíbia is volt akkoriban, fennmaradtak az ősibb típus képviselői. Amikor ezek az állatok éltek, Namíbia területe jóval délebbre helyezkedett el, kb. a 60. szélességi körön.

Ekkoriban bolygónk épp kilábalt egy eljegesedésből, ám a sarkvidék közeli területeken lehettek még jeges régiók és gleccserek is. Az Egyenlítő környéki mocsarak kiszáradtak, azonban ennyire délen fennmaradhattak, és otthonul szolgáltak a Gaiasia és kortársai számára. Bár több ősi típusú állat élt még ekkor, ezek aprók voltak és ritkák. A Gaiasia azonban hatalmas volt, ráadásul a csúcsragadozó a saját környezetében, és nem is volt ritka.

A Gaiasia jennyae felfedezésével kiderült, hogy mennyire gyökeresen másképp zajlottak a dolgok az Egyenlítő közelében, mint a sarkvidék közeli területeken. „Ez amiatt különösen fontos, mert számtalan állatcsoport jelent meg ekkor hirtelen, és nem igazán tudjuk, honnan is keveredtek elő. Azonban az, hogy a Gaiasia-ra rátaláltunk, azt bizonyítja, hogy ennyire délen virágzó ökoszisztéma létezett, ami képes volt eltartani egy ekkora ragadozót” – tette hozzá Jason Pardo. A kutató abban bízik, hogy majd megtalálhatják azokat a maradványokat is, amelyek a hirtelen feltűnt állatcsoportokhoz, a mai hüllők vagy emlősök őseihez elvezettek.