Magyar kutató fedezett fel egy üstököst

Tíz nappal a detektálása után, július 18-án hivatalosan is megkapta a C/2024 N3 (Sárneczky) nevet a Piszkéstetői Obszervatóriumban észlelt üstökös – számol be az objektum felfedezője, Sárneczky Krisztián a csillagaszat.hu felületén. Közben egy másik, pár nappal később azonosított piszkéstetői üstökös is várja a hivatalos elismerést.

A HUN-REN CSFK Csillagászati Kutatóintézetének Piszkéstetői Megfigyelő Állomásán lassan négy éve keresik a földsúroló kisbolygókat, a csapat már több mint 200, közelünkben elhúzó objektumot észlelt. A munka azzal a 60 cm-es Schmidt-távcsővel folyik, amelyet ismeretlen égitestek felfedezése miatt telepítettek az obszervatóriumba 1962-ben. Az elmúlt évtizedben teljesen felújított és egy GINOP pályázatnak köszönhetően 116 millió pixeles CCD-vel ellátott távcső nagyon hatékony eszköznek bizonyult, a földsúroló kisbolygók mellett több főövi kisbolygó és 2022-ben egy új üstökös is mutatkozott a felvételeken.

A korábbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a nyári hónapok nem igazán alkalmasak földközeli kisbolygók felfedezésére: az éjszakák ilyenkor rövidek, és alacsonyan látszanak a déli féltekén azok a tartományok, ahol sűrűn előfordulnak az aszteroidák, ezért már tavaly májusban és júliusban is inkább üstökösökre fókuszált a távcső. A 2023-as szezon nem hozott sikert, az idei viszont kétszer is.

Az első üstököst július 8-án találták meg a Zsiráf (Camelopardalis) csillagképben, ez egy lassú mozgású, 19,5 magnitúdós, a csillagokhoz képest egy kicsit lágyabb megjelenésű égitest. Az adatok arra utaltak, hogy egy távoli, gyenge aktivitású üstökösről van szó.

A megerősítéshez tíz napra volt szükség, a munka során kiderült, hogy egy amerikai amatőr csillagász már 2023 decemberében megfigyelte az objektumot, igaz, akkor kisbolygónak nézték. Mivel nem üstökösként jelentette be, így az ő neve nem kerülhetett a felfedezők közé.

A mostanival együtt nyolcra nőtt a hazánkban felfedezett üstökösök száma, ezek közül ötöt Lovas Miklós, egyet Kulin György, kettőt pedig Sárneczky Krisztián talált meg.

A C/2024 N3 a távolabbi égitestek közé tartozik, felfedezése idején 5,4 csillagászati egységre (CsE) volt a Naptól, és több mint 6 CsE-re a Földtől. Az Oort-felhőből érkezett, a parabolához közeli pályán járó égitest 2025. április 11-én fogja elérni 5,016 CsE távolságú napközelpontját.

Érdekessége, hogy pályasíkja csaknem merőleges az ekliptikára, 88,7 fok. Bár sokáig az északi pólus környékén, majd az északi égen mozogva egészen 2026 őszéig folyamatosan megfigyelhető lesz hazánkból, nagy távolsága miatt nem valószínű, hogy 18,5 magnitúdónál fényesebb lesz, így csak hosszú expozíciós idejű digitális felvételeken lehet majd megörökíteni.

Július 14-én egyébként Sárneczky Krisztián újabb, kicsit fényesebb, 19 magnitúdós üstökösjelöltet is észlelt. Ez az objektum gyanús helyzete és mozgási sebessége ellenére teljesen csillagszerűnek tűnt, így végül mint lehetséges földközeli kisbolygó került bejelentésre a Minor Planet Center felé. Másnap azonban sokkal nyugodtabb volt a légkör a Mátrában, és az égitest a megerősítését és követését hivatott felvételeken egyértelműen kiterjedtnek, egy apró, kerek kómát mutató üstökösnek látszott.

Ezt azonnal jelentették az MPC-nek, az égitestet így áttették a lehetséges üstökösök listájába. Azóta más észlelők megerősítették üstökös mivoltát, a pálya pontosítása viszont még zajlik, így nem kapott sem jelölést, sem hivatalos nevet. Annyi már látszik, hogy ez is egy távolról érkező, nagy pályahajlású, és 5 CsE-nél nagyobb perihéliumtávolságú üstökös lehet.