Speciális szonárral tájékozódtak a delfinek ötmillió éve

Mintegy 50 millió évvel ezelőtt a cetfélék elődei tengeri életmódra tértek át, ez az időszak számos más szempontból is roppant fontos volt az emlősök evolúciójában. A cetek a vízhez, vízi életmódhoz való alkalmazkodásukban sokféle módszert fejlesztettek ki, például ekkor került át az orrnyílásuk a fejtetőre, de ekkor alakult ki az áramvonalas testalkatuk is, számolt be a Senckenberg Kutatóintézet.

Ilyen adaptáció az is, hogy hanghullámok visszaverődése alapján derítik ki a zsákmányuk vagy épp az akadályok helyzetét. Ez ideális a vízi életmódban, mivel a vízben a hang nagyon jól és a levegőnél ötször gyorsabban terjed, miközben a látásra kevésbé lehet támaszkodni.

A kutatók a San Diegói Természettudományi Múzeumban őrzött három delfinkoponyát vizsgáltak meg, ezek a mára kihalt Parapontoporia nemzetség képviselői voltak. Nagy felbontású CT vizsgálatok alapján 3D modellt készítettek az állatok belső füléről.

E modellek segítségével a kutatók be tudták bizonyítani, hogy a kb. 5,3 millió éve, a miocén idején élt delfinek kiválóan hallották a magas frekvenciájú hangok egy szűk tartományát. Ezt a speciális hallástípust ma NBHF-hallásnak nevezik, és a 100 kilohertznél magasabb frekvenciájú jelek kibocsátásával-hallásával jár. E tartomány előnye, hogy például a delfinekre is vadászó cetfélék, mint a kardszárnyú delfin nem képesek meghallani, így ez nem árulja el a kérdéses állatok hollétét.

Ezek az ősdelfinek már csak azért is izgalmasak, mert egy olyan csoportot képviseltek, amely a korábbi tengeri életmódot folyamival cserélte fel, így segítségükkel megérthetjük ezt az átmenetet. Ma a világ folyami delfin fajai mind rendkívül rossz helyzetben vannak, a kihalás fenyegeti őket. E körbe tartozik a feltehetően már kihalt kínai folyami delfin is, amely a szakemberek szerint rokonságban állt a most vizsgált miocén kori ősdelfinekkel.

A Parapontoporia a mai folyami delfinekhez hasonlóan hosszú orrú volt. A folyami életmód még többféle alkalmazkodást kíván, és mivel e vizek a tengerekhez képest még kevésbé átlátszók, így az ekholokációnak is hangsúlyosabb szerep jutott.

A Parapontoporia mind a sós vízi, mind az édesvízi életmód jegyeit mutató állat volt, így könnyen lehet, hogy folyók torkolatvidékét lakta, ahogy ma például a ma élő sós vízi folyami delfin (Pontoporia blainvillei). Azok a ma élő delfinek, amelyek hasonló magas frekvenciájú, szűk