Agresszív ragadozók az ősi antarktiszi mikrobák

Az ausztrál antarktikai Davis kutatóállomástól mintegy 10 kilométerre található a Deep Lake („mély tó”) nevű rendkívüli sótartalmú tó, amelynek vize nem fagy be akkor sem, ha -20 Celsius-fokos. Ezt annak köszönheti a tó, hogy literenként 27 deka só van benne, és ezzel a környezete legnagyobb sótartalmú tava.

E tóban az extrém körülményekhez alkalmazkodott egysejtű, egy archea (a baktériumokhoz némiképp hasonló, sejtmag nélküli mikroba) él, amelyek életmódját és növekedését vizsgálták a Sydney-i Műszaki Egyetem kutatói egy nemzetközi csapattal.

A vizsgálatokból a tóban élő archeák különös viselkedésére derült fény: agresszív, parazita ragadozóként viselkedtek a megfigyelt mikrobák. Most először sikerült archeák esetében ilyen viselkedést megfigyelni.

Az archeákra gyakran bukkanunk extrém élőhelyeken, nemcsak a nagyon magas sótartalmú, de az igen forró vagy épp savas vizekben is előfordulnak. Sokáig úgy vélték, hogy kizárólag az efféle élőhelyeken találkozhatunk velük, ám azóta kiderült, hogy mindenütt jelen vannak. A most vizsgált, Haloruburum lacusprofundi nevű archeát Ricardo Cavicchioli professzor gyűjtötte az Antarktikán lévő hipersós tóban, azonban másutt is rátaláltak már, például az ausztrál Hutt-lagúna rózsaszín sós tavában.

Az archeákon belül van egy csoport, amelyet DPANN összefoglaló néven ismerünk, ezek jóval kisebbek a többi archeánál, pici a genomjuk, és korlátozottak az anyagcsere-képességeik. A túléléshez más mikrobákra, legfőképp archeákra kell támaszkodniuk, amint arra a kutatásból most fény derült.

„Most először láttunk ilyen agresszív viselkedést egy archeától. Az aktivitásuk sok szempontból olyan, mint a vírusoké. Emiatt pedig újra kell értékelnünk az ökológiai szerepüket, amelyet az antarktiszi környezetben betöltenek” – magyarázta Dr. Joshua Hamm, a kutatás vezetője.

A DPANN típusú archeákat eddig nem nagyon sikerült laborban tenyészteni, erre dolgoztak ki az ausztrál szakemberek új módszert. Emellett azt is megoldották, hogy a másik, (gazda)sejttel való kapcsolata részleteit mikroszkóp alatt meg lehessen figyelni. Így derülhetett fény arra, mi is zajlik a két archea között: gyakorlatilag a DPANN rákapcsolódik a másik archea sejtjére és belebújik, majd a gazdasejt hamarosan felhasad és persze elpusztul.

Ezzel nemcsak maga a támadó archea lakhat jól, hanem a gazdasejtből kiürült anyagokon mások is ellakmározhatnak. A kutatók szerint gyakori lehet az efféle parazitikus-ragadozó kapcsolat, és így fontos ökológiai szerepük is lehet a DPANN archeáknak.

Az archeák körében eddig semmiféle betegséget okozót nem találtak, ám közvetett úton mégis képesek befolyásolni az életünket. Például beleszólnak abba, hogy a kérődzők metánt bocsátanak ki, ezért a megismerésük igazán fontos feladat.