Régészeti vizsgálatokat végeztek a Nemzetközi Űrállomáson

A régészeti feltárásoknál kijelölnek egyes négyszögeket, amelyekben szisztematikusan felmérik és dokumentálják a talajban talált dolgokat – ez valószínűleg mindenkinek ismerős módszer. A Nemzetközi Űrállomáson azonban nem lehet ásni, így ott kicsit el kell térni ettől a módszertől, ám a kijelölt négyzeteken található dolgokat, azok rétegeit például ugyanolyan jól dokumentálni lehet.

Ennek során az is kiderült, hogy egyes helyeket nem azok eredeti célja szerint használnak az űrhajósok. Ez pedig jól bemutatja azt, hogy az emberek miként alkalmazkodnak az Űrállomás speciális, mikrogravitációs környezetéhez, amelyre az evolúció nem készítette fel őket. Az eredmények lehetővé teszik, hogy a jövő űrhajóit, űrállomásait már úgy építsék meg, hogy azokban az ember otthonosabban is érezhesse magát.

Az első, PLOS One folyóiratban bemutatott űrbéli régészeti feltárásra 2022 januárja és márciusa között került sor, a különös ausztrál-amerikai kutatást a Flinders Egyetem ismertette. Az ISS fedélzetén kijelölt (és ragasztószalaggal körbekerített) kutatónégyszögeket 60 napon keresztül, minden egyes napon dokumentálták az űrhajósok.

A helyszíneket mind a napi munkával, mind pedig a szabadidős tevékenységekkel összefüggő területeken jelölték ki, hogy átfogó képet kaphassanak a szakemberek. Olyan helyeket vizsgáltak, mint például az amerikaiak étkezőasztala, egyes munkaállomások, a mosdóval szemközti fal, illetve egyes kísérleti állványok.

„Az egyik fő észrevételünk szerint a bizonyos feladatokra kijelölt helyeket másképp használják, mint eredetileg tervezték, például egy műszerkarbantartáshoz épült területet alapvetően raktározásra használnak” – magyarázta Dr. Alice Gorman, a kutatás vezetője. A vizsgálat 60 napjából 50 napon kizárólag raktározási feladata volt ennek a helynek.

„Szintén tároláshoz használták az edzőhelyszín és a latrina közeli területet, amelynek nem volt kijelölt funkciója. Itt tartották a csak ritkán használt számítógépet, a visszazárható tasakokat, illetve a pipereholmikat.”

Feltárult az is, miként helyettesítik az űrhajósok a gravitáció hatását. Az egyik helyen a területről ki-be mozgó holmik mintegy felében ilyesmit találtak, pl. tépőzárakat, gumipókokat, kapcsokat, karabinereket, és visszazárható tasakokat.

E holmik egy helyen tartják a tárgyakat, amelyek gravitáció híján összevissza lebegnének az Űrállomás légterében. Egy másik kutatónégyszögben a ki-be mozgó tárgyak 30 százalékát képviselték ezek a holmik, ez pedig jelzi, hogy milyen hatalmas szükség is van rájuk, s valóban milyen sokat is használják ezeket.

Az „ásatás” során 5438 különböző tárgyról derült ki, hogy használták őket, mint például a tollak, vagy a feltapasztható címkék (Post-It). Mindezeket az eredményeket, amelyek gyakorlati tudásunkat gyarapították, nem lehetett volna az űrhajósok egyszerű kikérdezésével kinyerni, így még ha nevetségesen is hangzik, igenis van létjogosultsága a régészetnek még az Űrállomáson is.

Egyelőre a hat kutatónégyszög közül csak kettőt elemeztek részletesen, így a maradék négy eredményeinek összegzése további érdekességekkel szolgálhat majd.