Különös technikával épülhetett Dzsószer piramisa

A piramisok építése körül rengeteg a rejtély, és a számos észszerű elképzelés közé néhány egészen elvadult ötlet is befurakodhatott. Azonban nem minden rejtély maradhat örökké rejtély. Tudjuk például, hogy a vizet előszeretettel használták, építettek kikötőket, zsilipeket, csatornákat a piramis-alapanyagok szállításához az ókori egyiptomiak, de az öntözéshez is mesterfokon bántak a vízzel.

Eléggé kevés ugyanakkor az olyan kutatás, amelyekben a régészeti leletanyagot különféle természettudományi ágak szakemberei segítségével elemzik, kezdve a paleoklimatológiától az építőmérnökök ismeretein át a hidrológiáig. Emiatt is hiányosak arról az ismereteink, hogy voltaképp miként is lehetett hasznosítani a víz erejét a piramisépítésben.

Egy újonnan, a PLOS One folyóiratban közölt kutatásban francia szakemberek azt vizsgálták meg, hogy az első piramisépítő, Dzsószer lépcsős piramisa építése során vajon mit is alkalmazhattak a korabeli építészek. A kutatók a szakkarai terület vízrajzából és domborzati viszonyiból indultak ki. Egy eddig ismeretlen funkciójú építmény, a Gisr el-Mudir, ami a lépcsős piramistól néhány száz méterre található keltette fel az érdeklődésüket.

Dzsószer idejében, valószínű, hogy jóval nedvesebb lehetett Egyiptom klímája, és gyakoriak voltak a jelentősebb csapadékú időszakok. Ezek során mára a sivatagi homok által mára eltüntetett vízfolyások, állóvizek is kialakultak itt a szakkarai területen.

A Gisr el-Mudir, a négyszögletes alapú, fallal körbevett terület talán egy surranógát lehetett, ahol e víz össze is gyűlhetett. A surranógát fő feladata az áradások megakadályozása, ezek területén a víz és a benne lévő hordalék megülhet.

Ezen felül a piramis körüli területen a kimélyített tereprész (amelyet száraz vizesárokként aposztrofáltak eddig) feladata alapján talán mégse száraz lehetett. A meglepően mély árok olyan áramlási rendszerrel, örvényekkel

A szakemberek véleménye szerint innen ugyanis két olyan aknába folyhatott a víz, amelyek végén a víz ereje segítségével a helyére emelhették a piramis építőköveit.

Kérdéses persze még, hogy elegendő volt-e ehhez valóban az itt a rendelkezésre álló víz. Azonban, ha talán nem is állandóan, de elég gyakran az építkezés ideje alatt, a víz ereje hozzájárulhatott ahhoz, hogy a piramis köveit megemeljék, megkönnyítve, meggyorsítva az építkezés folyamatát.

Ez volt az első olyan, több szakterületet összefogó kutatás, amelyben részben a korábbi vizsgálati eredményeket is igazolva magyarázatot találtak számos szakkarai építményre, illetve építési módszerre. Elképzelhető, hogy nem ez az egyetlen óbirodalmi építmény, amelynél használhatták a víz erejét, legalább kiegészítve a többi, már ismertebb módszert. Ez arról is tanúskodik, hogy igencsak jól alkalmazkodhattak az aktuális építési fázisokhoz, vagy épp környezeti helyzetekhez.

A kutatók emellett úgy gondolják, hogy a Dzsószer-piramis és a környező szakkarai építményrendszer nem egyetlen építkezés eredménye, hanem akár számos generáción átívelő munkáké. Emiatt is fontos volna az építmények egészen pontos korát meghatározni.