Kiderült, miért érthetetlenek a jogi szövegek

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT)  kutatóinak sikerült kideríteni, hogy minek is köszönhető, hogy a jogi szövegek nehezen értelmezhetők, ugyanolyanok, mint a varázsigék. Bár egy bérleti szerződés apró betűs részével valószínűleg senkit sem tudunk gyíkká változtatni, a megfogalmazásban régies, érthetetlen, nyakatekert kifejezések a varázsigékkel azonos célt szolgálnak: hatalmat, erőt sugároznak.

Ráadásul ez olyannyira mélyen gyökerező, hogy még az átlagember is efféle megfogalmazást használ, ha felkérik, hogy valamilyen jogi iratot hozzon létre. A kutatók a PNAS folyóiratban számoltak be az eredményeikről.

„Úgy tűnik, az emberek tökéletesen értik, hogy van valamiféle íratlan szabály arra, hogy miként kell hangozzon egy jogi szöveg, és így is fogalmazzák meg őket” – magyarázta Edward Gibson professzor, a kutatás rangidős szerzője. A kutató és csoportja 2020-ban kezdte a jogi nyelvet tanulmányozni, azt követően, hogy Eric Martinez – eredetileg jogi végzettségű kutató – csatlakozott a csoporthoz.

Egy 2022-es tanulmányukban például összesen 3,5 millió szóból álló, jogi szövegezésű szerződéseket hasonlítottak össze nem jogi szövegekkel, köztük film forgatókönyvtől kezdve újságcikkeken át a tudományos dolgozatokig. Ebből már kiderült, hogy a jogászok a mondatok közepébe gyakran illesztettek hosszú meghatározásokat, amelyek különösen nehezen érthetővé tették a mondatokat. Ezeket a kutatók köztes beágyazásoknak nevezték el, ez a fajta beépülő plusz szerkezeti elem alapvetően nem jellemzi az emberi nyelveket.

Egy 2023-as munkájukban a kutatók folytatva a vizsgálatokat észrevették, hogy gyakran még a jogászokat is tanácstalan fejvakarásra késztetik az így megfogalmazott mondatok. Épp ezért a legtöbb jogász is a jogi szövegek egyszerű, hétköznapi nyelven megfogalmazott átiratát kedveli, és ugyanolyan jól végrehajthatónak tartották őket, mint a nyakatekerten írt jogi nyelvű szövegeket.

„A jogászok tehát szintén nehézkesnek, túlbonyolítottnak tartják a jogi nyelvet” – magyarázta Gibson professzor. „Sem a jogászok nem szeretik, sem az átlagemberek nem szeretik, és amiatt álltunk neki a kutatásunknak, hogy kiderítsük, mi az oka, hogy mégis ezt használják.”

Eleinte úgy gondolták a kutatók, hogy a szövegek az első, vázlatos megfogalmazásból kiindulva a folyamatos kiegészítések miatt váltak bonyolultakká. Azonban kiderült, hogy egész másról van szó.

A „varázsige-elmélet” lépett itt be a magyarázatok közé. Az emberek tudják, hogy, ha egy varázsigét akarnak megfogalmazni, akkor ahhoz milyen speciális nyelvezet szükséges, ugyanez igaz a jogi nyelvre is, amelynek kicsavart mondatai a hatalmat tükrözik.

A kutatás során átlagembereket (nem jogászokat) kértek fel kétféle feladatra. Egyrészt meg kellett fogalmazniuk olyan törvényeket, amelyek például az ittas vezetést, kábítószer-kereskedelmet, gyújtogatást vagy a betörést tiltják.

Másrészt ugyanezekről a bűncselekményekről kellett egyszerű történeteket elmesélniük. Az elméletek tesztelése céljából aztán az alanyok felét megkérték, hogy ezt-azt utólag illesszenek be a szövegeikbe.

A kész szövegek elemzéséből azonban kiderült, hogy ennek semmi hatása nem lehetett, ugyanis azok, akik nem kellett kiegészítsék a jogi szövegeiket utólag, pontosan ugyanúgy alkalmazták a köztes beágyazásokat. Amikor pedig ezekkel az esetekkel kapcsolatos egyszerű történeteket kellett leírniuk, akkor sem kerültek köztes beágyazások a mondatokba, ha azokba utólag kellett beilleszteniük dolgokat.

Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor a feladat (egy másik csoport számára) az volt, hogy fogalmazzanak meg jogszabályokat, majd pedig ezeket magyarázzák el egy külföldinek. A jogszabályokban benne voltak a köztes beágyazások, míg a magyarázatokban nem.

A kutatók következő munkájukban azt igyekeznek majd feltárni, hogy voltaképp honnan is eredhetnek ezek a nyelvi formák. A terveik szerint egészen Hamurapi törvényeihez szeretnének visszanyúlni. Azt feltételezik ugyanis, hogy ez a nyelvi szerkezet egészen ősi eredetű lehetett.

A kutatók a munkájuk alapján abban bíznak, hogy mindenki számára egyszerűbbé válhat a jövőben a jogi nyelv, megszabadulhat a feleslegesen túlbonyolított köztes beágyazásoktól.