Különös lényre bukkantak a Mono-tó vizében

A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói vezette nemzetközi csoport a festői szépségű tufa szikláiról híres Mono-tó vizében mutatta ki az eddig ismeretlen élőlényt. A sós-lúgos, arzént és ciánt tartalmazó vizű tóban, ahol 350 éve még vulkánkitörés is zajlott, számtalan különleges létformát találtak már eddig is.

Ezek ehhez az extrém környezethez alkalmazkodtak, és a tóra látogató több millió madár élelmét jelentik. E tóhoz köthető a modern kori biológia legnagyobb tévedése is, amelyben egy 2010-es kutatás az arzént sejtjeiben foszfor helyett hasznosító egysejtűeket vélt találni, ám a „felfedezést” szinte azonnal megcáfolták. Egyszóval: a tó tényleg rengeteg dologról híres.

Galléros ostoros mikroszkópos képe (a csillóból nem sok látszik)

Forrás: Wikimedia Commons

A galléros ostorosokról (Choanoflagellata), ezekről a csillóval hajtott egysejtűekről meglehetősen keveset tudunk, azonban sokan úgy vélik, az állatok elődeire hasonlíthatnak. A galléros ostorosok osztódva kolóniákká alakulhatnak, és ezt igencsak hasonló módon teszik, mint ahogyan az állatok embriói fejlődnek. E lény maga nem állat, de minden állat legközelebbi rokonának tekinthető.

A galléros ostorosok meglepő módon állandó kapcsolatot ápolnak számos baktériummal ahelyett, hogy egyszerűen csak bekebeleznék őket. Leginkább amiatt tanulmányozzák őket a szakemberek, hogy megértsék, miféle élet lehetett az óceánokban a földi élet hajnalán.

A most felfedezett faj segítségével a különböző típusú mikrobák közti együttműködés részleteire derülhet fény. Ez a kapcsolat vezetett el az állatok és köztük az ember mikrobiomjához, amely nélkül, ma már tudjuk, teljesen elképzelhetetlen volna az élet.

Mintegy 10 évvel ezelőtt egy, a Sierra Nevada hegyei közti túrán gyűjtött be egy hirtelen ötlet nyomán egyik kutató egy fiolányit a Mono-tó vizéből. Mikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy hemzseg a galléros ostorosoktól, holott a sós-lúgos tóban a néhány ismert lényen kívül nem nagyon van élet.

Az egysejtűnek a Barroeca monosierra nevet adták. A faj különlegessége még az is, hogy ez alkotja az eddigi legnagyobb ismert méretű kolóniákat, a szabad szemmel (igazán jó szemmel) még épp látható egy tizedmilliméteres nagyságot is elérte.

Később a galléros ostorok különös, fánk alakú kromoszómáit vizsgálták, amikor kiderült, hogy nemcsak e sejtekben, hanem a kolónia közepén lévő „üregben” is van DNS. Erről aztán sikerült megállapítani, hogy baktérium-DNS, ez persze elképesztően meglepte a kutatókat.

Az alaposabb megfigyelésekből kiderült, hogy nem olyan baktériumok maradványait találták meg, amelyeket a gallérosok felfaltak, hanem a kolónia belsejében élőket, amelyek a kolónia által kiválasztott anyagokat ették. Ez pedig azt jelentette, hogy most először sikerült a galléros ostorokkal szimbiózisban élő baktériumokat találni, vagyis az egysejtűek kolóniájának saját mikrobiomja volt.

Az viszont egyelőre nem világos, mi miatt alakult ki ez a különös kapcsolat. Sajnos amikor frissen szerettek volna gyűjteni e galléros ostorokból, 100 vízmintából csupán 6-ban találtak rájuk.