Túlbecsüljük a kifogható halak mennyiségét

A halászat az élelmiszer-előállítás egyik legfontosabb ágazata, ám ma már tudjuk, milyen sok problémát okoz, főként a túlhalászat, az egész tengeri ökoszisztémában. Épp ezért a szakemberek igyekeznek olyan kvótákat meghatározni, amelyek megmutatják, mennyi a maximálisan kifogható hal mennyisége, ami még nem okoz gondot a természetes rendszerekben.

Ehhez alapvető információ az, hogy mennyi hal is van összesen a tengerben. A halászati szakemberek gyakorlatilag előrejelzéseket készítenek, hogy egy adott évben mennyi lehet a hal, és ebből mennyit szabad kifogni.

Egy újonnan, a Science hasábjain megjelent kutatási eredményből úgy tűnik, igencsak nagy mértékben felülbecsülték a modellek a halak mennyiségét eddig. Ez sajnos azt is jelenti, hogy még a legjobb szándékkal is túlhalásznak számos fajt.

A Tasmaniai Egyetem szakemberei 230 olyan halászati vállalkozás korábbi és jelenlegi adatait vizsgálták meg, amelyek egy-egy földrajzi helyen egy-egy meghatározott halfajt igyekeznek kifogni a tengerből. A sok évre visszanyúló adatokból készült számításokban remek lehetőség adódott arra, hogy a korábbi, vagyis az előrejelzett halmennyiséget és aztán a visszamenőlegesen mért adatokat összehasonlítsák.

„Úgy találtuk, hogy a korábbi mennyiségi becslések gyakran túl optimisták voltak az óceánban lévő halak számát illetően” – mondta Graham Edgar professzor, a kutatás vezetője. A most elvégzett vizsgálatok szerint átlagosan 11,5 százalékkal becsülték túl a korábbi előrejelzések a halak mennyiségét.

Ha egy ilyen felmérésből az derül ki, hogy az adott állomány túlhalászott, akkor azonnal csökkenteni kell a kifogott mennyiséget ahhoz, hogy fenntartható maradhasson az állomány, és a jövőben is adjon munkát, no meg persze élelmet az adott terület.

Az adatok azonban azt mutatják, hogy az előrejelzésekben túl optimisták voltak a halállomány megújulását illetően, vagyis a legtöbb esetben nem tudott a túlhalászott állomány a várakozásoknak megfelelően felszaporodni.

„A használt becslési módszerek túl optimisták a halállomány valódi megújulási képességével kapcsolatban” – tette hozzá Chris Brown, aki szintén részt vett a kutatásban.

A számításokból az is kiderült, hogy leginkább azok a halászatok voltak túlzóan optimisták, amelyek kis gazdasági értékű halakkal foglalkoztak. Ennek az az oka a kutatók szerint, hogy e „kevésbé fontos” halakról kevesebb tudományos adat áll rendelkezésre, így nem csoda, hogy pontatlanok az előrejelzések.

A szakértők nemcsak a hibákat tárták fel, hanem azok kijavítására is javaslatokat tettek, ennek pedig fontos része lenne az, hogy a halászati társaságoktól független szakemberek végezzenek állománybecsléseket. Az eredmény egyértelműen azt mutatta, hogy sokkal elővigyázatosabban kell vizsgálnunk világunk létfontosságú halállományait az egészséges óceánok, a fenntartható halászat, és végső soron a saját élelmezésbiztonságunk érdekében.