Több ragadozó is lecsapott a 20 millió éve élt tengeritehénre
A miocén időszakban élt állatot először egy krokodil támadta meg, majd egy tigriscápa marcangolta a testét.
A tengeritehén, más néven dugong vagy szirén az elefántok rokonságába tartozó, a vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős (de egyáltalán nem tehén, csak rendkívül távolról rokona a szarvasmarhának). Ez az állatcsoport már mintegy 50 millió éve kialakult és alkalmazkodott a vízi életmódhoz, ekkor a bolygónk egy különösen meleg időszakát élte.
A kialakulása óta növényevő állat a folyók, torkolati vizek és partközeli tengeri területek lakója volt, ekkor még igen sok faja létezett. Ezek száma a jégkorszakban jelentősen visszaesett.
Egy Venezuelában, az Agua Clara kőzetformációból előkerült, nagyjából 20 millió éves ősmaradvány arról árulkodik, hogy az adott egyed sorsa miféle módon végeztetett be. A Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban bemutatott vizsgálatokról a Zürichi Egyetem számolt be.
Az ősmaradvány vizsgálata során különböző fognyomokat találtak a szakemberek, amely az ősi táplálkozási láncról árulkodott. A tengeritehén orrán mély harapásnyomokat azonosítottak, ez a kutatók szerint azt jelzi, hogy az első támadója, a krokodil az orránál ragadta meg az áldozatát, és talán így akarta megfojtani. Ezt valószínűleg a mai krokodiloktól jól ismert halálforgással tehette.
A második támadó, egy tigriscápa a tengeritehén nyakába harapott, és egy foga bele is tört, a tengeritehén egész testén találtak azonban a cápákhoz köthető harapásnyomokat. Ez a szakemberek véleménye szerint arra utal, hogy a krokodil által elpusztított tengeritehén tetemét marcangolták a cápák, amelyek néha dögöt is esznek.
„Ma gyakran látunk olyat, hogy egy ragadozó által elpusztított állat tetemét a dögevők is megdézsmálják, azonban a kövületekben meglehetősen ritka az ilyen viselkedés bizonyítéka” – mondta Aldo Benites-Palomino, a kutatás vezetője. „Korábban azonosítottunk olyan ámbrás ceteket, amelyeket többféle cápafaj is megrágott, az új felfedezés fontos a tengeritehén ősi táplálkozási láncban elfoglalt helyét mutatja.”
A tengeritehén kövületére egészen szokatlan módon bukkantak rá, egy venezuelai farmer jelezte a kutatóknak, hogy talált néhány fura követ. Ezt követően először az állat koponyájának darabjait tárták fel, majd a kiterjedtebb vizsgálatok céljából expedíciót szerveztek a helyszínre.
Ekkor sikerült megállapítani a kőzetek korát is, majd többször is visszatértek. Ennek az volt az oka, hogy az állat maradványainak kiásásához igen nagy mennyiségű üledéket kellett megmozgatni. Mivel ez az üledék igen finom, apró szemcsékből állt, a maradványok kiváló állapotban kerültek elő, és rögtön látszott rajtuk az, hogy ragadozó áldozata volt az ősi tengeritehén.