Így szaltóznak a világ legcukibb akrobatái
A gömböcugrókáknak nemcsak a nevük, de küllemük is igen cuki, az egyetlen gond velük, hogy rendkívül aprók, így nehéz őket megfigyelni.
A világ legelterjedtebb ízeltlábúi közé tartozó ugróvillások egyik csoportja, a gömböcugrókák kimondottan cukik, és még azoknak is tetszenek, akik egyébként nem vonzódnak az ízeltlábúakhoz. Egy új kutatás során nagy sebességű felvételekkel vizsgálták, miként ugrálnak, az Integrative Organismal Biology folyóiratban látott napvilágot az eredmény.
Az állatkák a hasi oldalukon lévő „laprugó” segítségével vetik magukat a magasba úgy, hogy ugráskor hátra szaltók sokaságát teszik meg egy szemvillanás alatt. Az ugrásaik magassága a saját, kb. 1 milliméteres testméretük hatvanszorosa lehet – ez olyan, mintha egy ember 100-110 méter magasra tudna ugrani. Amikor egy ugróvillás felpattan a felszínről, az olyan, mintha teleportálna, egyszerűen csak eltűnik. Az Észak-Karolinai Egyetem ismertette az új vizsgálatokat.
A Dicyrtomina minuta nevű fajt vizsgálták meg, és kiderítették, hogy átlag másodpercenként 282 fordulatot tesznek a hátra szaltóik közepette, a rekord pedig 368 fordulat volt egyetlen másodpercben.
Az ugróvillások, így a gömböcugrókák is a testük alatt lévő – névadó – ugróvilla segítségével ugranak fel. Ez a szerv alapesetben az állatka potroha alá simul, amikor viszont el kell szelelnie valahonnan, gyorsan letámasztja a talajra, és a kettéágazó vége segítségével rendkívüli erővel ellöki magát. Ennek eredményei azok a villámgyors hátra szaltók, amelyeket most megfigyeltek.
„Ha kissé belehajolnak az ugrásba, akkor némiképp oldalra is ugorhatnak, azonban sík felületről indulva felfelé és hátrafelé visz az ugrásuk, nem pedig előre” – mondta Jacob Harrison, a kutatás résztvevője. „Azzal, hogy képtelenek előrefelé ugrani, azt is elárulják, hogy ez nem a normál helyváltoztatás formája náluk, hanem a menekülésé.”
Landoláskor kétféle módszert használtak. Az esetek egyik felében csak úgy lepottyantak, a másik felében viszont egy csőszerű, kitolható szervük, a kollofóra segítségével megtapadtak a felszínen, ezzel megfékezték a kontrollálhatatlan bukdácsolást. A megfigyelések szerint a leérkezések átlag felében bukdácsolva, felében a kollofórájukkal megtapadva fogtak talajt a gömböcugrókák.