A nyomozók csak a filmekben oldják meg egyedül a rejtélyeket
Emberi történetek kíváncsi kutatója az igazságügyi antropológus: Dr. Dudás-Boda Esztert kérdeztük szakmájáról.
Dr. Dudás-Boda Eszter igazságügyi antropológus és genetikus szakértő, fő szakterületének, az antropológiának görög elnevezése embertant jelent. Két nagy ága van e tudománynak, az egyik a kulturális antropológia, ami a bölcsészettudományok közé tartozik. „Ahhoz én abszolút nem értek” – szögezi le a szakértő rögtön az elején.
Mellette az Európában használt kifejezéssel fizikai, míg a tengerentúlon biológiai antropológia néven ismert eme tudományterület. Bár a szóhasználat eltér, ám jelentéstartalmuk azonos: minden, az emberhez, mint biológiai lényhez kapcsolódó kérdéssel foglalkozik a fizikai/biológiai antropológia.
Ha tovább bontjuk a fizikai/biológiai antropológiát, akkor vizsgálatuk tárgya szerint megkülönböztetve három kategóriába sorolhatjuk az ide tartozó csoportokat:
- hajdan élt népek vizsgálatát,
- ma élő emberek tanulmányozását,
- illetve az alkalmazott antropológiát egyaránt magában foglalja ez a szakterület.
Az első kategóriába tartozik többek között az ember evolúciójának és a történeti népek életének feltárása – legcélszerűbb módon régészeti ásatásokon előkerült csontok tanulmányozásával. A második esetben az élő személyek tanulmányozása, azaz többek között az alkattan, illetve a gyermekek növekedésének és fejlődésének vizsgálata. Végül pedig az úgynevezett alkalmazott antropológia, ami érdekes módon például még a bútorkészítésben is irányt mutat.
„Az asztalosnak is tudnia kell, hogy milyen bútorokat készítsen annak megfelelően, hogy az adott populációban milyen testalkatú, testmagasságú és milyen testarányokkal rendelkező emberek élnek: az iskolapadoktól kezdve egészen a közlekedési eszközök üléskialakításán és az azok közötti távolságán át megannyi mindenre kiterjed” – világít rá Dr. Dudás-Boda Eszter igazságügyi antropológus, akinek a hivatása szintén az alkalmazott antropológia tárgykörébe sorolható, és kollégáival egyetemben a tudására elsősorban törvényszéki ügyekben van szükség.
Elméletre gyakorlat
Az igazságügyi antropológia módszerei nem különböznek a fizikai antropológiáéitól, sokkal inkább az általuk feltárt témák típusában rejlik különbség. Magyarországon az igazságügyi antropológiának alapvetően három különböző ügytípusa van – amik kiválóan illeszkednek a fent bemutatott ágakba.
Dr. Dudás-Boda Eszter feladata, hogy ismeretlen személyazonosságú, erősen bomlott holttest és/vagy csontmaradvány felfedezése esetén arról hiteles információkkal szolgáljon. „Biológiai profil felállítása során egy logikai listán haladunk végig, kezdve azzal, hogy a megtalált csontmaradványok emberiek-e, illetve amennyiben humán maradványokról van szó, szükséges annak megállapítása, hogy hány személytől származnak. Ezután következik a csontmaradvány morfológiai (alaki) nem, az elhalálozási kor, illetve a testmagasság becslése, továbbá annak megállapítása, hogy mióta halott a személy.
Sérülés esetén lényeges annak lehetséges keletkezési idejének/módjának meghatározása: a halál előtt (antemortem), a halál környékén (perimortem), illetve a halál után (postmortem) keletkezett sérülések elkülönítése kiemelten fontos, hiszen egy halál környékén keletkezett sérülés összefüggésbe hozható a halál okával, azonban a halálok megállapítása már nem igazságügyi antropológiai, hanem orvosszakértői kompetencia.
Az igazságügyi antropológus feladata az egyén életmódjából, illetve esetleges betegségekből adódó csontelváltozások leírása is. Az így felállított biológiai profil alapján tud nyomozni a hatóság az adott ügyben” – mondja a szakértő.
Mivel a régészeti kor 1711-ig tart, ezért egy előkerült temetkezés esetében elsődleges fontosságú a halál idejének megállapítása – még ekkora időtávban is. Ennél a sarokdátumnál korábbi maradványok további tanulmányozása már a területileg illetékes múzeumban dolgozó antropológusra és régészre hárul.
Ha az antropológusnak a második ügytípusban a személyazonosságot kell megállapítania, akkor a testalkatot és -arányokat, valamint az arc morfológiai jellegeit figyeli meg. Azok alapján tud véleményt adni, hogy az érintett személy látható-e a felvételeken, avagy sem.
„Harmadik ügytípus a gyermekekről, fiatalkorúakról készült pornográf felvételek elemzése. Ilyenkor a másodlagos nemi jellegek fejlettsége alapján lehet megbecsülni a vizsgált személy biológiai életkorát – illetve az egyéni variabilitás (természetes eltérések) miatt korosztályi intervallumot. Ennek a büntetési tételek eltérő mértéke miatt van jelentősége” – magyarázza Dr. Dudás-Boda Eszter.
Nyílik a laborajtó
Nem csak ismeretlen személytől származó csontmaradványok esetében lényeges az azonosítás, hanem olyan esetben is, amikor fennáll egy vélelem a csontmaradványok személyazonosságát illetően. Ilyenkor is szükséges az antropológiai vizsgálat, ugyanis számításba kell venni annak a lehetőségét, hogy téves a vélelmezett személyazonosság, vagyis minden esetben a legildomosabb kiindulási alap a biológiai profilozás.
„Ismeretlen személyazonosság esetén tegyük fel, az alábbi biológiai profilt kapjuk: egy személytől származnak a maradványok, akinek morfológiai neme nő, elhalálozási kor intervalluma 40-50 év közötti, testmagasság 160-170 cm közötti, van degeneratív elváltozás (ami a szöveteket vagy szerveket érintő folyamatos állapotromlást jelenti) bizonyos csontjain. Ennek alapján tud keresni a rendőrség: kire illik ez a profil” – taglalja az igazságügyi antropológus, majd hozzáteszi: vélelmezett személyazonosság esetén a vélelmezett személy biológiai adataival vetik össze a kapott biológiai profilt.
Csak és kizárólag ezután következhet a DNS-vizsgálat, ami részint költséges, részint pedig ahhoz is szükség van a keresett vagy célszemélytől, illetve a hozzátartozójától származó referenciamintára. Ennek hiányában a DNS-vizsgálat eredménye értelmetlen, mert azt nincs mivel összehasonlítani, kvázi az egyezőség-különbözőség kérdését lehetetlen hitelt érdemlően megválaszolni.
Ezért általában a célszemély hozzátartozóitól szájnyálkahártya-törletet vesznek, vagy amennyiben rendelkezésre áll személyes használati tárgy (pl.: fogkefe), arról gyűjtik be az összehasonlíthatóság érdekében elengedhetetlen mintát. „A csontmaradványok genetikai vizsgálatát az is nehezíti, hogy ezek mineralizálódott szövetek, tehát ásványi anyagok (pl.: kalcium-foszfát) épülnek be a csontszövetbe. További nehezítő körülmény, hogy minél több idő telik el, annál jelentősebb az örökítőanyag degradációja, ami azt jelenti, hogy több rövidebb darabra bomlik a hosszú DNS-szál.
Ezzel együtt pedig fokozatosan nehezebbé válik a vizsgálatuk.
Az sem mindegy, hogy az adott személy hol, milyen körülmények között és mennyi ideig volt eltemetve. Teljesen más a maradvány, ha homokos és akkor úgyszintén, ha agyagos talajból kerül elő. Ugyanis máshogy hatnak a csontokra a talajösszetevők. Egyik véglet sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, lévén amíg a homokos talaj kiszívja a csont nedvességtartalmát, addig az agyagos vagy a szikes talaj egyaránt kifejti roncsoló hatását.
Értelemszerűen az évszak és a klimatikus viszonyok, de még a koporsós, vagy anélküli, meztelenül vagy ruhában (itt a textil minősége is újabb faktor) történő temetkezés, vagy a talajfelszínen történő szkeletonizáció (csontvázzá történő lebomlás) körülményei egyaránt meghatározóak a bomlás tekintetében, amiben ugyancsak egyéni variabilitást mutatunk: csontsűrűség, izom- és zsírszövet, testalkat tükrében. Éppen emiatt nehezebb, időigényesebb és ezzel együtt drágább DNS-t kinyerni a csontokból” – hangsúlyozza a szakértő.
Dr. Dudás-Boda Eszter ezután kicsit részletesebben belemegy a DNS kinyerési folyamatába: először a mintát számos tisztítási lépéssel kísérve porrá őrlik, majd kémiai úton kivonják a mintából az ásványokat (demineralizáció), hogy azok ne akadályozzák a további vizsgálatokat. Utána lehet feltárni a sejteket, majd többféle izolálási módszer közül választhatnak a szakemberek, a csontminta állapotától, valamint a további elvégzendő DNS vizsgálatok típusától függően.
Kifejezetten a történeti korú csontokból és maradványokból történő DNS izolálására az archeogenetikai laboratóriumok specializálódtak. Dr. Dudás-Boda Eszter azonban büszkén hozzáteszi, hogy náluk, az NSZKK Genetikai Szakértői Intézetében egy 600 éves fog volt a legrégebbi maradvány, amiből a sikeres azonosításhoz elegendő DNS-tulajdonságot tudtak meghatározni.
„Archeogenetikai laboratóriumokban még ennél is régebbi szövetekből is képesek DNS-t kinyerni. Egyébként egy igazságügyi és egy archeogenetikai DNS labor felépítése, működése roppant hasonló, lévén mindkettőnél alapvető fontosságú a vizsgálandó minta védelme” – mondja. Ideális esetben néhány hét leforgása alatt használható eredményre tud jutni bármelyik labortípus csapata.
Technológiába kódolt jövő
Alapjában véve nem kifejezetten az űrkutatásból származó eszközökkel dolgozik a klasszikus antropológia, így fémből készült csontmérőt, tolómérőt, tapintókörzőt, mérőasztalt és mérőszalagot használ – attól függően, mit mérnek. Sérülések vizsgálatánál jól jön a mikroszkóp.
Régebben, a modern diagnosztikai eszközök, úgy, mint a CT és MR megjelenése előtt röntgennel is vizsgálták a maradványokat. „Számos információt lehet kinyerni a csontokból ezekkel a módszerekkel, nem véletlen alkalmazzák sok helyen. Ám mi magunk intézeten belül a fotogrammetriát kezdtük el használni a 3D nyomtatás mellett: egyik hozzáértő munkatársunk a fotogrammetria kritériumai szerint befotózza az adott mintát, amit egy szoftver digitálisan térbeli ábrává alakít, majd azt 3D-ben ki tudjuk nyomtatni.
Ily módon a maradványokat el lehet temetni, mert a reprodukált maradványok egy elhúzódó bizonyítási eljárás során lényegesen szemléletesebbek a bíró, az ügyvéd és az ügyész számára, mint egy hagyományos fénykép.
Ráadásul egy ilyen 1:1 arányú makettet a végtelenségig lehet tovább vizsgálni” – üti meg a végszót Dr. Dudás-Boda Eszter, igazságügyi antropológus és genetikus szakértő.