Állatok milliói szenvednek laboratóriumokban

Az állatokon végzett kutatások minden évben több millió élőlény életét követelik, laboratóriumokban, ketrecekben tenyésztett és tartott példányok tömegei várakoznak, hogy végül ilyen-olyan kísérletekhez használják őket. Az állatok felhasználásával végzett orvosbiológiai kutatások nagyrészt titkos folyamatok, és a nyilvánosság keveset tud arról, hogy mi is folyik valójában a laboratóriumokban.

Tudományos nyelvezetet használva és ironizálva a következő módon vezethetjük fel az állatkísérletek témáját: a kutatásokban általánosan „használt” állatok is gazdag és összetett életet élhetnének, ha nem éppen a halálsoron lennének. Idézhetnénk Jane Austen híres író megfogalmazását: „Az irónia az első menedék az impotens kritikus számára”. Mégse legyünk impotensek, hanem igenis cselekvőképesen bíráljuk a témát, először is szembesítsük magunkat az állatkísérletek sötét, ugyanakkor figyelemreméltó valóságával.

Be kell látni: habár a főemlősök mély gondolkodást és bonyolult társadalmi struktúrákat mutatnak, de az emberekhez való hasonlóságuk a legtöbb célra elképzelhetetlenné tette a velük való széleskörű együttműködést, kivéve a kísérletezést és a „szórakozást”. Vagy hogy az olyan kutyák, mint a beagle-k, amelyek tanulékonyak, barátságosak és együttműködők is, ezen tulajdonságok miatt jól használható tesztalanyokká válnak. Vagy a tengerimalacok – amelyek mára egyes nyelveken az állatkísérletek szinonimájává váltak – szelídek és még dorombolnak is, mint a macskák, amikor boldogok.

És ott vannak az egerek, a patkányok, amelyek empatikusak, emellett tanulmányok kimutatták, hogy kockáztatják az életüket, hogy segítsenek fogságba került társaikon.

Nem kétséges, hogy az állatok, amelyeket kutatásra és boncolásra használunk, ugyanúgy képesek gondolkodni, érezni és szenvedni, mint mi.

A kritikához azonban az is hozzátartozik, hogy az állatkísérletekkel eltöltött 2300 év alatt az emberiség folyamatosan hasznot húzott az eredményekből, és valószínű, hogy az ember várható élethossza sem érné el a mai szintet, ha nem lettek volna ezek a próbálgatások, tesztek.

Milyen állatokról is beszélünk? Egerek, patkányok, macskák, kutyák, hörcsögök, tengerimalacok, nyulak, főemlősök, halak, madarak és lovak: ők az állatkísérletek fő szereplői.

Hatalmas tenyésztőtelepek

Az állatkísérleteket zavaros társadalmi megközelítés veszi körül. Manapság a kutatási célú felhasználásukról folyó eszmecserék összetettek és gyakran megosztottak, amikor különböző célokra vagy vizsgálati típusokhoz van szükség rájuk.

Általánosságban kijelenthető, hogy az emberek többsége ellenzi kozmetikumok és testápolási termékek tesztelésére való felhasználásukat. Ha viszont egy kutatásról azt állítják, hogy emberi életeket ment meg vagy javít, a vélemények megváltoznak, még akkor is, ha ezek az állítások hipotetikusak, azaz feltevésen alapuló következtetések.

Szintén kijelenthető, hogy az állatkísérletek támogatottsága általában csökkenni látszik, még akkor is, ha nincs más alternatíva. Az is kijelenthető, hogy a vizsgálat megítélése nagymértékben függ a használt fajoktól, függ a kutatás okától, mindezek eredményezik a kísérlet elfogadhatóságát.

De vajon mégis hogyan kezdődnek az állatokkal való kísérletek? Mielőtt megérkeznének a laboratóriumokba, a kutatásra használt állatok megszületnek a világ minden táján található nagy tenyésztőlétesítményekben. Egyes kísérleti állatok viszonylag szabályozott, áttekinthető és ellenőrzött vállalatoktól származhatnak, mint például a Charles River vagy az Inotivco, amelyek olyan országokban találhatók, mint az Egyesült Államok, Anglia vagy Spanyolország.

Forrás: Pixabay

Más állatok, így a majmok gyakran olyan nemzetközi beszállítóktól érkeznek, amelyek Délkelet-Ázsiában, Afrika egyes részein és Kínában működnek. A közönséges makákóból (Macaca fascicularis) például évente csak az USA-ba 70 ezer példányt hoznak be a fertőző betegségek és az agy tanulmányozására, valamint új gyógyszerek létrehozására – megjegyzendő, hogy egyetlen gyógyszer tesztelése átlagosan 3 ezer állat életének kioltását eredményezi.

Állatok milliói

Hogy hány állatot tenyésztenek kutatási célokra, tartanak laboratóriumokban és használnak fel kísérletekben, azt a világ szinte bármely országában érvényes jelenlegi szabályozás szerint lehetetlen megmondani. Vannak helyek, ahol megszámolják a példányokat, és vannak olyanok, ahol nem.

A kutatásban világszerte felhasznált állatok teljes számára vonatkozó becslések széles skálán mozognak, több mint 100 milliótól a több mint 190 millióig.

Ráadásul az Egyesült Államokban a kutatóknak nem kell jelenteniük a kísérletekben használt patkányok, egerek és madarak számát, ugyanakkor ezek az élőlények teszik ki a tesztekben használt összes állat 93-97% -át.

Az USA állatjóléti törvénye (1966) nem megfelelő, és figyelmen kívül hagyja az összképet, nemcsak hogy nem terjed ki a legtöbb állatra, hanem nem is írja elő a kutatók számára, hogy vezessenek statisztikákat a leggyakrabban használt fajokról. Ezért csak becsléseket tudunk készíteni a felhasznált állatok számáról.

Az EU állatjóléti törvénye (1985) szerint 2004-től tilos a kész kozmetikumok állatokon történő tesztelése, 2009-től kivételekkel, majd 2013-tól teljes egészében már az alapanyagok is a tiltás hatálya alatt állnak, mindezen felül szintén tilos az EU-n kívülről érkező minden bizonyíthatóan állatkísérletes termék forgalomba hozatala is. Tehát elviekben az európai szabályozás végső soron nagyobb jogokat biztosít az állatoknak, mint az USA átlaga és vélhetően a globális átlag.

Eközben a kutatási létesítmények, melyeket már eddig is rejtve tartottak a nyilvánosság elől, a munkájuk nagy része felett nagyon kevés hatósági ellenőrzéssel vagy felügyelettel bírnak. Az állatvédők számára ugyanakkor fontos, hogy folyamatosan ezekre a létesítményekre fókuszáljanak és az általuk az állatoknak okozott gyakran kirívó szenvedésekre.

Egy másik szempontról se feledkezzünk meg, ez pedig az oktatás. A hagyományos bölcsesség azt mondja, hogy a diákok számára a biológia megismerésének legjobb módja a gyakorlati tanulás, ami együtt jár az élő és elhullott állatok boncolásával. A boncolást különböző formákban évszázadok óta használják tanulási eszközként, habár nem vezetnek statisztikákat, de becslések szerint évente 10-12 millió állatot használnak ilyen célokra.

Van alternatíva

Ha az olvasót ezidáig nem ingatták meg az állatkísérletek elleni etikai érvek, talán ezek majd igen:

• Körülbelül 100 vakcina bizonyult hatékonynak a HIV-szerű állati vírusok ellen, ám egyik sem akadályozza meg a HIV-et emberekben.
• Míg az orvosbiológiai kutatási ipar gyorsan győzelmet kiált, a valóság kevésbé elbűvölő: tízből kilenc gyógyszer kudarcot vall a klinikai vizsgálatokban, mert nem tudják megjósolni, hogyan fognak viselkedni az emberekben, az állatokon tesztelt gyógyszereknek pedig csupán 8%-a tekinthető emberi felhasználásra alkalmasnak.
• Egy meta-tanulmány megállapította, hogy az állatkísérletekkel 30% -kal túlbecsülik annak valószínűségét, hogy a kezelés működik, mivel a negatív eredményeket gyakran nem teszik közzé.

Szerencsére az állatok tudományos kutatásban való felhasználása nem előre eldöntött kérdés, éppen ellenkezőleg. Az állatkísérletek alternatíváinak egyre növekvő a területe, és sok ilyen módszer már ma is használatban van.

Többek között a már meglévő adatok integrálása számítógépes előrejelzési rendszerbe vagy más organizmusok használata, mint például gombáké, baktériumoké, növényeké, illetve az éppen élő szervezeten kívüli, úgynevezett in vitro módon végzett kísérletezés. Azonban ne felejtsük el, hogy az élő szervezetek sajátja a fájdalom érzékelése, így a jövőben minden rajtuk végzett vizsgálat sem jelent korszakalkotó lépést, azok továbbra is etikai problémákkal bírnak majd.