Agyunk legemberibb részét fenyegeti az öregedés

Mind az ember, mind a csimpánz agya veszít a szürkeállományából az öregedés során, azonban egy új kutatás ebben érdekes eltéréseket talált köztünk és legközelebbi rokonaink között. A vizsgálat során emberek és csimpánzok agyáról készült MRI-felvételeket hasonlítottak össze, hogy kiderítsék a két faj között e téren fennálló különbségeket. Az eredményeket a Science Advances folyóiratban publikálták a szakemberek.

A vizsgálatokkal arra jutott a német-amerikai kutatócsoport, hogy azok az agyterületeink sorvadnak el elsőként az öregedés folyamataival, amelyeket evolúciónk a legutolsóként adott hozzá a kéreghez. Ez az eredmény, amelyet a Nature ismertetett, azt az elméletet is támogatja, amely szerint az agykérgünk komplexebbé válásának ára volt.

A prefrontális kéreg az emberben olyan igen komplex dolgokért felelős, mint a nyelv, az időérzék, a döntéshozatal vagy a munkamemória. Ezen agyi terület hibátlan működése teszi az embert igazán értelmes emberré. Fontos azt is tudnunk, hogy ez az agyterületünk érik legkésőbb, átlag 25 éves korunkra válik teljessé a funkciója, de ez az a terület is, amely kiemelten érintett például az Alzheimer-kórban vagy a demenciában.

A vizsgálatok során a szürkeállomány, és azon belül e terület zsugorodását – ez az öregedés hatására zajlik – mérték meg az életkor előrehaladtával. A vizsgált 189 csimpánz 9 és 50 éves kor közti volt, a vizsgált 480 ember pedig 20 és 74 közti. Egy 50 éves csimpánz kb. az 58 éves embernek feleltethető meg, így eddig a korig tudtak összehasonlításokat is végezni.

Az ember esetében a legnagyobb zsugorodást a frontális kéregben és ezen belül a prefrontális kéregben mérték. A csimpánzoknál ezzel szemben egy központi régió, a striatum szenvedte el a legnagyobb csökkenést – ez az agyterület a szokások kialakulásában és például a jutalmazásban játszik szerepet. Az öregedésben legkevésbé érintett területek a vizuális feldolgozásáért, valamint a motoros funkciókért (mozgásért) felelős régiók voltak, mindkét faj esetében.

A kutatások arra is kiterjedtek, hogy az emberi evolúció során mely agyterületek növekedtek leginkább, a csimpánzéval összevetve. Ehhez azonos életkorú ember és csimpánz (a csimpánz életkorát az emberére átszámították) agyát hasonlították össze.

Ebből is kiderült, hogy a prefrontális kéreg, vagyis az öregedésben leginkább sújtott – volt az, amelyet a leggyorsabb fejlődésen átesett az emberré válás során. Szintén gyors evolúción esett át az agykéreg mélyebb részén lévő insula nevű régió. E terület felel például az érzelmek feldolgozásáért vagy az érzékelés és a vele kapcsolatos testi érzetek (pl. undor, fájdalom) kialakulásáért, de számos motoros funkció koordinálásában is szerepe van. Ez az agyi régió szintén gyorsabban öregedik, vagyis úgy tűnik, hogy amit az evolúció legutoljára adott hozzá az emberi agyhoz, azt érinti legfokozottabban az öregedés.

A kutatók készítettek egy majmok közti összevetést is, a csimpánz agyát a páviánokéval és a makákókéval hasonlították. Ebben azonban nem tudtak azonosítani olyan öregedésbeli eltéréseket, mint a csimpánz és az ember között feltártak voltak.

A kutatók hozzátették, hogy a teljes kép érdekében fontos volna az érintett agyterületeket például az idegi kapcsolatok szempontjából is vizsgálni, illetve más emberszabásúakkal is összevetni – azonban más fajoktól egyelőre nem állnak rendelkezésre a szükséges vizsgálati adatok.