Megviselte a jégkori klíma Európa népességét

A lehető legnagyobb rendelkezésünkre álló európai, jégkori emberi maradványokat tartalmazó adatbázis alapján készített felmérést egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a Tübingeni Egyetem szakembere vezetett. A kutatók azt vizsgálták meg, miként birkóztak meg a 7-47 ezer évvel ezelőtt élt elődeink a jégkor ingadozó klímájával. Ehhez egy új módszert fejlesztettek ki, amelyben gépi tanulás segítségét igénybe véve elemezték a maradványokat.

Nem túl meglepő eredmény született: az utolsó legnagyobb eljegesedés idején (LGM, kb. 26-20 ezer éve) a népesség drámaian csökkent. Olyannyira drámaian, hogy kontinensünk nyugati részén a kihalás fenyegette a korabeli európai embert, amint arról a kutatók a Science Advances folyóiratban beszámoltak. 

Az első modern emberek kb. 45 ezer éve vándoroltak be Európába, vagyis a jégkor idején, ez volt a felső paleolitikum kezdetét jelző idő. A legzordabb időszakról régóta feltételezték a szakemberek, hogy jelentős hatással lehettek elődeink népességére, azonban meglehetősen kevés olyan adatuk volt, amellyel ezt alátámaszthatták volna.

Emiatt is fordultak új módszerhez most: a legjobb állapotban megmaradó részeket, vagyis a fogakat vizsgálták meg. A fogak segítségével minden korábbinál sokkal több adathoz juthattak hozzá a kutatók.

A fogak jellegzetes formái, vagy épp a bölcsességfog megléte, nemléte örökletes tulajdonságok, így ezek segítségével feltárhatók a rokoni kapcsolatok. Mivel szabad szemmel látható jellegzetességekről van szó, ezért rengeteg korábban publikált, emberi maradványokról készült fotót is felmérhettek e módon. Ezek között olyanok is szép számmal akadtak, amelyeket ma már nem lehetne személyesen megvizsgálni, mert a második világháborúban elvesztek vagy megsemmisültek.

47-28 ezer évvel ezelőtt a nyugat- és közép-európai népesség genetikai kapcsolatban maradt egymással, ezt a régészeti vizsgálatok is igazolták korábban. Ebben a korszakban Európa jégmentes része leginkább olyan nyílt sztyeppe volt, ahol nagy csordákban élhettek az állatok. Ezek az állatok jelentették a vadászó-gyűjtögetők fő táplálékát. Ráadásul ez a típusú környezet kedvezett a különböző embercsoportok közti kapcsolatnak, találkozásoknak.

Azonban 28-17 ezer évvel ezelőtt a korábbi genetikai kapcsolat már nem volt meg, vagyis elkülönült egymástól Európa nyugati és keleti régiójának népessége. Emellett mindkét csoportban igencsak lecsökkent a genetikai sokféleség is, a kutatók úgy találták, hogy a klíma drámai változása miatt. A hőmérséklet ekkor zuhant a legmélyebbre, és ebben az időszakban érte el Európa jégtakarója is a maximális kiterjedését, Észak- és Közép-Európa jó részét jég fedte ezekben az évezredekben.

A korábbi sztyeppe tundrává alakult, ez pedig természetesen az itt élő állatokra is hatott, rajtuk keresztül pedig az emberekre. A jégtakaró növekedése nemcsak délebbre kényszerítette az embercsoportokat, hanem elválasztotta a nyugatiakat a többiektől.

A nyugatról ekkor eltűnt népességet aztán az eljegesedés végén keletről érkező csoportok váltották fel. Amikor a jég engedett a szorításából, az embercsoportok is újra növekedésnek indultak, majd a keleti-nyugati régió közti vándorlás is újból beindult.

Ez volt az első alkalom, amikor pusztán alaktani jegyek alapján sikerült a népességcsoportok változásait, demográfiai eseményeit rekonstruálni. A Pheno-ABC nevet kapott módszert később is lehet majd használni, más korok, más területek maradványainak elemzéséhez.

A kutatók hozzátették, ideje volna belátni, hogy a klíma átalakulása óriási hatással van az emberi népességre, és sürgősen tanulnunk kellene a múltból, hogy a környezetünk problémáit megoldhassuk.