Ez a borostyán igazi kincs
A 40 millió éve megkövült gyanta olyan ritkaságot rejt, amely Európa egykori biológiai sokféleségéről is árulkodik.
Egy dán borostyángyűjtő talált rá a Északi-tenger partján arra a kis borostyándarabra még az 1960-as években, amely azután meglepő és igen jelentős felfedezéshez vezetett. A Koppenhágai Egyetem kutatói tüzetesen megvizsgálták a 40 millió éves borostyánt, és kiderült, hogy egy eddig ismeretlen, ragadozó gombaszúnyog példány rejtőzik benne. A felfedezésről a Nature folyóiratban számoltak be a szakemberek.
Ha elegünk volt az idegesítően sok kis repkedő szúnyogféléből a nyáron, akkor hálát adhatunk a sorsnak, hogy nem 40 millió évvel ezelőtt éltünk. Az akkoriban nedvesebb-melegebb európai klíma igencsak kedvezett a szúnyogféléknek, így a gombaszúnyogoknak is.
A Dán Természettudományi Múzeum kutatói által megvizsgált borostyánban is egy gombaszúnyog rejtőzik, ráadásul egy egészen szokatlan faj. Robsonomyia henningseni lett a neve, miután a kutatók alaposan megvizsgálták és feltárták tulajdonságait. A kő évtizedeket töltött el a múzeum 70 ezer darabos borostyán gyűjteményében, majd egy lengyel rovarász-csoport vette észre egy vizsgálat során.
A tüzetes felmérésből aztán az is kiderült, hogy a gombaszúnyogok egy igen ritka, ragadozó csoportjához tartozott az aprócska, mintegy 2 milliméteres állatka. A csoportnak, amelybe tartozik, ma csupán Kaliforniában, illetve a japán Hokkaido szigetén vannak élő képviselői.
Ez azt is jelenti, hogy a 40 millió évvel ezelőtti Európa gazdag élővilágában még egy ma már csak nagyon távol élő rovar is képviseltette magát. Az, hogy ma csak egymástól igen nagy távolságban él e nem két modern képviselője, rejtély volt a rovarászok számára.
Ha viszont az újonnan felfedezett, ősi európai fajt is figyelembe veszik, akkor a rejtély kisebb: az európai faj szinte pont félúton van a japán és a kaliforniai között (akkoriban Észak-Amerika még sokkal közelebb volt Európához). Az ősi faj mai, kissé távolabbi rokonai közé tartoznak azok az Új-Zélandon élő gombaszúnyogok is, amelyek lárvái egy barlangban biolumineszcenciájukkal kápráztatják el az embert (lásd a lenti videóban).
A borostyán, bár az Északi-tenger partján bukkant rá az állatkának is nevét kölcsönző C.V. Henningsen, az összetétel-elemzések szerint a baltikumi borostyánok közé tartozik. A benne lévő rovar azonosításához az állat ivarszervét kellett igen részletesen megvizsgálni.
A hím állat párzása során két kis csipesz-szerű nyúlvánnyal ragadja meg a nőstény ivarszervét, és ezek a csipeszek rendelkeznek fajra jellemző részletekkel. Ezek alapján lehetett megállapítani, hogy milyen rokonságba tartozik az állat, és azt is, hogy eddig ismeretlen fajt képvisel.
Az állatka az eocén kori skandináv fenyvesek lakója volt, ahol rabságba esett egy csepp gyantában. A gyanta azután borostyánná vált, majd a jégkorszak idején a dél felé növekvő gleccserek, folyók, óceáni áramlatok magukkal vitték. Így kerülhetett a Balti-tenger vidékéről az Északi-tengerbe.