Kiderült, mely állatok ősi otthona valójában Új-Zéland

Új-Zéland elszigeteltsége miatt igencsak egyedi élővilágú, különleges, nem egy esetben röpképtelen madarak lakták és lakják, de nincs szárazföldi emlőse. Egy újonnan, a Geobios folyóiratban bemutatott kutatásból kiderült, hogy amiket ősi új-zélandi fajoknak véltek eddig, azok voltaképp bevándorlók. Az őslénytani leleteken alapuló kutatásról a Canterbury Museum számolt be. 

A szigetország egyik legjelentősebb lelőhelye az a St. Bathans közelében talált, miocén kori, 16-19 millió éves réteg. Az itt feltárt kövületekre az egykori (nálunk kevéssé ismert) új-zélandi aranyláz idején létesült aranybányász-városka folyópartján bukkantak rá először. A terület ősmaradványainak feltárását 2000 körül kezdték meg, a rendkívül gazdag leletanyag folyamatosan bővül ma is.

Eddig több mint 9000 ősmaradványt tártak is fel, köztük óriásdenevért, óriáskrokodilt, óriási, szarvakkal rendelkező teknőst, flamingót, és számtalan további madarat. Itt került elő a mintegy egy méter nagyra nőtt, 19 millió éve élt óriáspapagáj, a Heracles inexpectatusis, amely a világ valaha élt legnagyobb papagája volt, jelen tudásunk szerint.

Az új kutatásban mindezeket az eddig itt feltárt állatokat bemutatja a kutatócsoport, és arra készteti a szakembereket, hogy gondolják újra Új-Zéland eredeti faunájának összetételét. „Számos faj, amelyről úgy hittük, ikonikus, őshonos új-zélandi állat, mint például a takahē, kiderült, hogy a viszonylag közeli múltban, pár millió éve érkezett Ausztráliából” – magyarázta Paul Scofield, a kutatás résztvevője, aki 23 éve dolgozik a lelőhely feltárásán és munkája nagyban hozzájárult az új-zélandi fauna ősi képviselőiről meglévő tudásunkhoz.

„Például eddig úgy gondoltuk, hogy a kivi és a moa az új-zélandi állatok legősibb képviselői közé tartoznak. Mára azonban kiderült, hogy a kakapó, az új-zélandi ökörszemek, a denevéreink, valamint egy édesvízi csiga az igazi őslakók.”

A kutatók arra jutottak, hogy a szigetek eredeti élővilágának jó része az utóbbi 5 millió évben lezajlott lehűlések során halt ki, és ekkor váltották fel őket a bevándorló fajok. A 20 millió évvel ezelőtti fauna nagyon más volt, mint a mai, Dr. Vanesa De Pietri, a kutatás egyik résztvevője hozzátette: „Például élt itt egy olyan óriás sas, amely nem volt rokona a Haast-féle sasnak. Egy egész csomó énekesmadarunk volt, amik teljesen eltértek a maiaktól, krokodiljaink, és talán még egy kisemlős is, amit csak totyogó egérnek becézünk. E faj kapcsán még zajlik a kutatás, amelyből kiderülhet, mi is volt valójában.”

A lelőhely egy olyan időszakból maradt ránk, amikor az élővilág számára itt igazán kedvező szubtrópusi jellegű klíma uralkodott, a területen pedig egy ősi tórendszer húzódott, közel az óceán partjához. Az ősmaradványok zöme e tórendszer egykori üledékeiben maradtak fenn. Az itt élt állatok közt igen sok volt az endemikus, csak e helyen élt faj.