A hatévesek nem szeretik az ételben lévő darabkákat

Sok szülő szembesül azzal, hogy a gyereke egyszer csak nem hajlandó megenni azt, amit korábban szeretett. Mi történik ilyenkor és miként lehet átvergődni ezeken a finnyás korszakokon? A Koppenhágai Egyetem kutatói és ausztrál kollégáik jártak utána.

A kutatás során közel 500, 5-12 éves gyereket faggattak ki az ételpreferenciájukról. El kellett mondaniuk, hogy hatféle különböző ételtípusból milyen változatot ennének meg szívesen. Olyan lehetőségek voltak, mint a magvakat, darabokat, csomókat tartalmazó ételek és ezek csomómentes, darabmentes változatai.

Kiderült, hogy a hatévesek kedvelik a legkevésbé a darabkákat tartalmazó ételt, így a magos kenyeret, a gyümölcsdarabos joghurtot, 76 százalékuk nemet mondott az ilyen állagú ételekre. Azonban alapvetően a gyerekek zöme egyáltalán nem volt oda a hasonló típusú ételért, ezt csak kamaszkorukra kezdték kinőni, 12 évesen már 56 százalékukban voltak csak ellenérzések a darabos élelmiszerek iránt.

Az étel neofóbia, vagyis az új, ismeretlen élelmiszerek iránti ellenszenv azt jelenti, hogy valaki nem hajlandó megkóstolni se a korábban nem fogyasztott ételeket. A szakemberek szerint ennek az oka az, hogy így igyekszik az ember ösztönösen elkerülni az ételhez köthető veszélyeket, például a mérgek fogyasztását.

Ez az igyekezet abban az életkorban csúcsosodik ki, amikor a gyerek egyre inkább önállóvá válik. Bár már az elválasztástól kezdve jelentkezik, a legfőbb időszaka a 6-7 éves kor. Ez azt jelenti, hogy a kutatásban kapott eredmények ezzel a neofóbia-csúccsal esnek egybe.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy vajon van-e jelentősége annak, hogy mekkorák is az ételben lévő darabkák, és kiderült, hogy abszolúte semmi. A gyerekek számára csak az számított, hogy darabkás-e az étel, vagy sem.

Ez a fajta finnyásság 7 éves kortól azonban fokozatosan csökken, és az életkoruk növekedtével egyre inkább megkedvelik a darabkás ételeket. Ennek részben a kortársaik hatása is az oka, így többféle étellel megismerkednek ebben a korban. (Ki ne emlékezne olyan ételre, amit otthon sose főztek neki, de a menzán vagy egy barátjánál találkozott vele és azt se tudta, mi az?)

A kutatók szerint felesleges küzdeni ez ellen a „darabkaellenesség” ellen, egyszerűbb elfogadni, majd később fokozatosan, akár 10-15 alkalommal is újra megpróbálkozni az ilyen ételek felkínálásával. A szakemberek azt javasolják, a gyerek számára idegen ételt úgy kínáljuk, hogy van mellette a tányéron valami olyan is, amit jól ismernek.

A feltárt pszichológiai okokat mind a szülőknek, mind a gyermekélelmezésben dolgozóknak érdemes megismerniük azért, hogy az életkornak megfelelő igényeket figyelembe véve etessék a gyerekeket.