A macskák több mint 40 százaléka apportíroz

Sokan úgy vélik, hogy a macskák közt igen ritka az apportírozás, vagyis a neki eldobott tárgy, játék visszahozása, míg a kutyák esetében ezt alaptulajdonságnak könyvelik el. Egy újonnan, a PLOS One folyóiratban közzé tett kutatási eredmény számszerűsíti, hogy voltaképp hányan is apportíroznak a két kedvelt társállat fajból.

A kutyákat valószínűleg már a háziasítás során úgy válogatták elődeink, hogy a céloknak megfelelően segítségükre legyenek például a vadászatban, és odavigyék a gazdájuknak a kilőtt állatot. Emiatt a vadászkutyákban sokkal erősebb is az apportírozási hajlam, mint általánosságban a kutyák körében.

Ezzel szemben, bár ismert, hogy a macskák is apportíroznak, nálunk ez nem valamiféle szelekció hatására alakult ki. Náluk a gazdával való kapcsolat jele az a játékosság, amelynek egyik formája az apportírozás, és itt is jelentős különbségek vannak a fajták közt.

A két faj vadászati stratégiája is eltér: a kutyafélék hosszan üldözik áldozatukat, míg a macska a lesből támadást és a rövid, gyors üldözést részesítik előnyben, és az elfogott zsákmányt legtöbbször elviszik a „tetthelyről”.

Azonban valószínű, hogy mindegyik fajnál a vadászattal összefüggően létezhet az apportírozás.

A kutatók most kutya- és macskagazdik körében végzett, olyan online felmérések adatait elemezték, amelyekben az állatok apportírozására is rákérdeztek. A 8224 macskagazdi 40,9 százaléka számolt be arról, hogy a cicája szokott apportírozni. A 73724 kutyagazdi közül pedig 77,8 százalék felelt igennel az apportírozást érintő kérdésre.

A cicák közül a leggyakoribb a távol-keleti eredetű fajták (sziámi, burma, bengáli stb.) esetében volt ez a típusú játék, a legkevésbé a hosszú szőrűek, így például a perzsák hozták vissza az eldobált játékot. A kutyák közt a retrieverek, az uszkárok, a spánielek és a vizslák teljesítettek a legjobban e téren.

Az apportírozásnál is sokkal gyakoribb volt a cicák körében, hogy a szájukban cipelték a játékaikat, ez 58 százalékukra volt jellemző, ebben a fajták közt az apportírozásnál említetteken túl az abesszin és a szibériai is élen járt. A bársonytalpúak 39 százaléka jelezte azzal a gazdájának a közös játékra való kedvét, hogy odavitte neki az egyik játékát. Ez is olyasmi, amit általában a kutyákról feltételezünk csak.

Az apportírozás a macskák körében alapvetően a játékossággal függött össze, és az esetek elsöprő többségében spontán alakult ki, míg a kutyák esetében a viselkedés a taníthatósággal volt összefüggésben és általában tanult játékról van szó.

Cicatulajdonosoknak azt érdemes figyelembe venni, ha olyan játékot játszanak a kedvencükkel, ami futkozással jár, hogy a macskák csak rövid ideig képesek szaladgálni, nagyságrenddel hamarabb kifáradnak, mint a kutyák, és nem szabad erőltetni a rohangászást náluk. Jobb, ha többször, de egyszerre rövidebb ideig játszunk vele.