Azonosították a tasman tigris három elődjét

Az Új-Dél-Walesi Egyetem számolt be arról a felfedezésről, amelyben a 88 évvel ezelőtt kihalt  tasman tigris, más néven erszényesfarkas (Thylacinus cynocephalus) három, az oligocénban, 23-25 millió éve élt elődjét azonosították. Ezek az állat legkorábbi ismert elődei, amint arról a Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban beszámoltak a szakemberek.

A maradványokra a Queensland északi részén lévő Riversleigh világörökségi védelmet élvező területen bukkantak rá, az itteni kőzetrétegekben az oligocén és a miocén időszakokból, mintegy 20 millió év emlős evolúciója van jelen az ősmaradványokban. Sokáig az volt az elfogadott nézet, hogy ez az időszak Ausztráliában a ragadozó hüllők kora volt, ám az e lelőhelyen feltárt ősmaradványoknak köszönhetően mára gyökeresen megváltozott ez a nézet.

A három újonnan leírt faj közül a legnagyobb kb. akkora volt, mint egy ma élő tasman ördög, 7-11 kilós lehetett. A faj a Badjcinus timfaulkneri nevet kapta, az állkapcsa alapján könnyedén elropogtatta más állatok csontjait – szintén a tasman ördöghöz hasonlóan. Ez lehetett a legrégebbi a felismert tasman tigris ősök között.

A második faj, a Nimbacinus peterbridgei kissé nagyobb lehetett egy óriás erszényesnyestnél, mintegy 3,7 kilósnak vélik a szakemberek. Ezt az állatot a szinte teljes állkapocs fosszília alapján tudták azonosítani.

A kutatók szerint generalista ragadozó lehetett, és kisebb emlősökre vadászhatott, erdei élőhelyén. Ez az állat feltehetően annak a vérvonalnak a korai képviselője volt, amely végül közvetlenül a tasman tigrishez vezetett. Magyarul, úgy tűnik, a Nimbacinus peterbridgei a tasman tigris legrégebbi közvetlen őse.

A harmadik előd a Ngamalacinus nigelmarveni volt, ez az állat 5,1 kilósra nőhetett, nagyjából egy vörös róka méretű volt tehát. A három faj közül ez volt a leginkább ragadozó, amint azt az alsó rágófogain lévő V-alakú vájatok és élek mutatták. E faj esetében volt a legerőteljesebb, legfejlettebb a fogaknak ezen, ragadozókat jellemző formavilága. Mindhárom faj egy-egy, az őslénytanban jeleskedő személy – Tim Faulkner, Peter Bridge és Nigel Marven – nevét kapta.

Az, hogy az oligocén időszakban három fajuk is jelen volt e helyszínen, azt jelzi, hogy az erszényesfarkas-félék már a kialakulásukat követően rövid időn belül sokfélévé fejlődtek. Ráadásul arról is árulkodnak, hogy különböző ökológiai fülkék álltak a korabeli erdőségben az állatok rendelkezésére, ahol eltérő életmódúvá, eltérő fogazatúvá válhattak az egyes fajok.

Végül aztán csak egyetlen vérvonal jutott el a jelenkorunkig, a többi 8 millió éve kihalt. Ez az egy vérvonal azután még sokáig húzta, 1936. szeptember 7-én, a hobarti állatkertben a faj utolsó ismert képviselője is elpusztult és ezzel végleg eltűntek az erszényesfarkas-félék.