Kozmikus vesekő: az űrutazás káros hatására derült fény

Miközben nemrég érkezett hír arról, hogy a SpaceX már 4 év múlva embert szeretne küldeni a Marsra, egy friss kutatásban egy súlyos egészségügyi problémára derült fény. Nem ismeretlen az orvosok előtt, hogy a világűrben, mikrogravitációs környezetben („súlytalanságban”) a vese működése megváltozik. Mivel ebben az állapotban a test folyadékeloszlása gravitáció híján átrendeződik, ennek hatására a vese kis csatornácskái (tubulusai) összeszűkülnek.

Ez az alkalmazkodás elvezethet ahhoz, hogy az űrhajósok szervezetében felgyülemlenek azok a kis kristálykák, amelyek azután vesekővé állnak össze. Amikor a Földre visszatér az űrhajós, a csatornácskák visszarendeződnek, de az űrben nemcsak a gravitáció hiánya lép fel, hanem sugárzás is. Ez mind a DNS-t, mind a sejtekben lévő fehérjéket, mind a hajszálereket is károsítja, és ez már visszafordíthatatlan.

A nemrégiben, a Nature Communications folyóiratban publikált kutatás során egyrészt a Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítő űrhajósok sokaságának vizsgálati adatait, másrészt rágcsálókkal az űrben és a Földön végzett kísérletek adatait elemezték. A vesénk feladata, hogy a vérben lévő felesleges (és káros) anyagokat kiszűrje, és fenntartsa a szervezetünkben lévő kémiai egyensúlyt.

Az űrben a csontok egy része lebomlik, így a vérben kalciumtöbblet keletkezik, amelyet a vese „jól” felhasználhat a vesekövek felépítéséhez. Azonban a vesekő nemcsak addig jelent veszélyt, míg az űrben van valaki, hanem még hosszú évekkel a hazatérést követően is jóval gyakoribb az űrhajósok közt, mint az átlagemberek körében. Ez pedig arra utal, hogy más folyamatnak is szerepe lehet a gravitáción kívül.

Ide kapcsolódik a sugárzás. A bolygónkat körbeölelő légkör és mágnesség megóv minket a világűr gyilkos sugárzásától, azonban a Földtől eltávolodva ez a védelem megszűnik. Ahhoz, hogy az űrhajósok valamiképp mégis védettek legyenek, az űrhajókra kell olyan védőpajzsokat építeni, amelyek kiszűrik a sugárzást. A vese kis csatornácskáinak átalakulása olyan következményekkel is jár, amelyek révén sajnos fogékonyabbá válik a sugárzás okozta káros hatásaira, szövetkárosodásra, gyulladásokra.

A kutatók szerint létfontosságú, hogy mindent megtegyenek az űrhajósok veséjének egészségéért, emiatt fokozott vízfogyasztást és táplálékkiegészítők fogyasztását is javasolják. Azt is meg kellene oldani, hogy a hosszú távú űrutazások során a vesekő eltávolítható legyen (akár ultrahangos módszerrel összeaprítva, akár invazív műtét nélküli beavatkozással).

A szakemberekben az is felmerült, hogy az űrhajósok által kiürített extra kalcium nem annak a következménye, hogy csökken a csontok kalciumtartalma (csökken ezzel a csontsűrűség), hanem ellenkezőleg, talán azért csökken a csontokban lévő kalcium mennyisége, mert a vizelettel túl sok távozik a szervezetből.

A kutatók hozzátették, a vizsgálataikban természetesen nem volt lehetőség a hosszú távú, Földtől távoli űrutazás körülményeinek hatását felmérni, és a következmények terén sem világosak még a hosszú távú (évtizedes) hatások. Az viszont alapvetőnek látszik, hogy valamit tenni kell az űrhajósok vese-egészségének megőrzéséért.