Semmiféle összeomlás nem volt a Húsvét-szigeten

Amikor az európaiak a Húsvét-szigetre érkeztek, azon nem nagyon volt nyoma fáknak vagy nagyobb állatoknak, ezt a szigetlakók számlájára írták. Jared Diamond híres biológus-történész ismeretterjesztő 2005-ben megjelent könyvében a Húsvét-szigetet az ember saját maga okozta ökológiai katasztrófa szimbólumaként írta le, ennek köszönhetően igencsak elterjedt az átlagemberek körében is ez az állítás. A szakemberek közt azonban már akkor is voltak ennek az elméletnek ellenzői.

Évek óta gyűlnek az egyre alaposabb ellenérvek, bizonyítékok a Húsvét-sziget (Rapa Nui) feltételezett összeomlása, ökológiai katasztrófája ellen. Néhány hónapja már megjelent egy kutatási eredmény  ezzel kapcsolatban, ami már cáfolta a környezeti katasztrófát. Nemrégiben 15 egykori, 1670–1950 közt élt szigetlakó genomjának elemzésével szolgált újabb bizonyítékokkal egy nemzetközi kutatócsoport.

Ez volt az első olyan genetikai vizsgálat, amelyben Rapa Nui korábban élt lakóit mérték fel, az eredmények a rangos Nature folyóiratban láttak napvilágot. A régi DNS vizsgálatok alapján kizárható, hogy a sziget lakossága közel állt volna az összeomláshoz. Ráadásul az is világossá vált, hogy a mai szigetlakókban 10 százaléknyi dél-amerikai őslakos vér is van, számolt be a Science.

A kutatók először magán a szigeten eltemetett maradványokból szerettek volna génelemzésre alkalmas mintát venni, ehhez a szigetlakók engedélyét kérték. Ők azonban nem tudtak megegyezni a válaszban, így végül a kutatók a szigetről korábban elhozott emberi maradványok, múzeumi példányok vizsgálata mellett döntöttek.

Ez 2019-ben megtörtént, és beigazolódott, hogy a múzeumi maradványok valóban a Húsvét-szigetről elhordott csontok voltak, ezt követően a szigetlakók már hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a szigeten található maradványokat is megvizsgáljanak. Ennek az volt az oka, hogy ők is szerették volna tisztán látni, mennyi igaz az ökológiai öngyilkosság történetéből.

A teljes genom adatok alapján a kutatók keresni kezdték a népesség 1600 körüli összeomlására utaló jeleket – azonban ennek semmi nyomát nem találták. Egyetlen, időszámításunk szerint 1300 előtti lecsökkent népességre utaló jel volt, még abból az időből, amikor a szigetet megtalálták és benépesítették. Azonban az, amikor az európaiak betették ide a lábukat, valóban jelentős népességcsökkenést eredményezett: az 1860-as években Peruból érkező hajósok a korabeli népesség harmadát rabszolgaként elhurcolták, a behozott betegségek további áldozatokat szedtek.

Végül az 1870-és évekre alig 110 őslakos élt a szigeten. A sziget lakossága sosem volt olyan hatalmas (15 ezer fős), mint azt Jared Diamond feltételezte, a friss becslések alapján a sziget kertjei mintegy 4000 főt tudtak maximum eltartani, az európai utazók kb. 3000 fős népességet emlegettek.

A genetikai adatokból az is kiderült, amelyre korábban szintén már gyanakodtak: a sziget lakói kapcsolatban álltak Dél-Amerika őslakóival. Erre utaltak olyan nyomok is, mint az édesburgonya (dél-amerikai növény) polinéz elterjedése, illetve csirke Dél-Amerikában (a csirke ázsiai eredetű állat, a polinézek viszont mindenhova vitték). A húsvét-szigeti őslakosság még azelőtt találkozott dél-amerikai őslakosokkal, hogy Kolumbusz elérte volna Amerikát.

A genetikai adatok szerint a két embercsoport közti keveredésre 1250-1430 között került sor. Az nem egészen világos, hogy Dél-Amerika mely népeivel volt kapcsolatban a Rapa Nui őslakosság – ennek leginkább az az oka, hogy nagyon kevés ősi genetikai adatunk van Dél-Amerikából. A kutatók azonban azt feltételezik, hogy a Csendes-óceán partvidékének őslakossága körében érdemes keresni a rokonságot. A polinéz szájhagyományban fennmaradtak az amerikai utazások, így lehet, hogy a kontaktusra valamikor a Húsvét-sziget benépesítését közvetlenül megelőző időszakban került sor.

A kutatás eredményeként azonosított, francia múzeumban őrzött maradványok remélhetőleg hamarosan haza fognak kerülni a Húsvét-szigetre.