A lemeztektonika is szerepet játszott az evolúcióban

A bojtosúszójúhal-alakúak a devonban, 411-419 millió évvel ezelőtt jelentek meg először az ősmaradványok közt, azonban eléggé kevés az e korból származó maradvány. Nemrégiben a nyugat-ausztráliai Gogo-formációban került elő egy elképesztően jó állapotban, 3D alakját megőrizve fennmaradt példány.

Az állat eddig nem ismert bojtosúszós fajba tartozott, így nevet is kapott, a helyi őslakosok nyelvén: Ngamugawi wirngarri, ez pedig azt jelenti: Wirngarri ősi hala – Wirngarri az őslakosok egy híres elődje volt. Az ősmaradvány 380 millió évvel ezelőtti élőlényt képvisel, a Gogo-formáció bolygónk halfosszíliákban leggazdagabb és legjobb minőségű lelőhelye.

A hal nemcsak kivételes minőségben maradt ránk, hanem egy olyan átmenetet képvisel, amely a legprimitívebb fajoktól az anatómiailag modernekhez vezetett. „Az elemzéseink azt mutatták, a kőzetlemezek aktivitásának alapvető szerep jutott a bojtosúszós halak evolúciójában” – magyarázta Dr. Alice Clement, a kutatás vezetője, a Flinders Egyetem paleontológusa. „Ez annyit tesz, hogy a fokozott tektonikai aktivitás időszakában, amikor új élőhelyek jöttek létre, nagyobb valószínűséggel alakultak ki új bojtosúszós fajok.”

A szakemberek mintegy 35 éve ássák elő a jobbnál jobb állapotú halakat erről a lelőhelyről, amelyekben a lágy szövetektől kezdve az állatok komplex szaporodását jelző információkig rengeteg fontos dolog megőrződött. Az új leletek alapján a bojtosúszójúhal-félék teljes evolúciós történetét tudták a szakemberek vizsgálni.

Az emberi test rengeteg eleme már a kora paleozoikumban, 540-350 millió évvel ezelőtt létrejött. Ekkor alakult ki a koponya, a páros végtagok, az állkapocs és a fogazat, a külső nemi szervek, a kamrákra osztott szív, a páros tüdő – ezek mind létrejöttek már a korai halakban. A Gogo-formáció helyén 380 millió éve egy trópusi tengeri zátonyrendszer volt, ahonnan eddig több mint 50 új halfajt ismerhettünk meg.

A bojtosúszós halak kapcsán a kutatók arra jutottak, hogy az a dinoszauruszok korában számos új fajuk jött létre, némelyik igen fura testalkattal, ám a kréta időszak végétől fogva evolúciójuk jelentősen lelassult. E halak 410 millió éves történelme során mintegy 175 fajuk létezett, ennyit találtunk meg eddig.

A korábbi fajokat a ma élő bojtosúszós maradványhallal összehasonlítva a kutatók megjegyezték, talán nem is helyes ezeket élő kövületnek nevezni, annyival modernebb a ma élő két Latimeria-faj, mint az ősi bojtosúszósok, és ráadásul ezek evolúciója még ma is tart.