Folyadékként jutnak át a macskák a nyílásokon

Az internetes mémek százai bizonyítják, hogy a cicák folyékonyak, kitöltik a rendelkezésükre álló teret és a legkisebb réseken is képesek átjutni. Dr. Pongrácz Péter, az ELTE etológusa azt vizsgálta meg, hogy vajon mi módon érzékelik és döntik el a cicák, hogy mekkora hézagon férnek át. A kutatás eredménye az iScience folyóiratban látott napvilágot. 

Az etológusok szerint ez a fajta testkép-érzékelés sokkal inkább jelzi azt, hogy az adott állatnak van éntudata, mint a természetben nem előforduló tükörteszt. A macskák számára ez különösen fontos lehet, hisz a természetben lesből támadó ragadozóként nagyon is jól kell tudniuk, miféle akadályokat képesek leküzdeni, hol férnek el – különben éhen maradnak.

Ahhoz, hogy a cica tudja, hol fér át, tisztában kell lennie a saját teste dimenzióival, hogy milyen magasak, milyen szélesek, milyen alakúak. A kutyák ezt pár éve egy kísérletben már megmutatták: a testükhöz képest kicsi résen meg sem próbáltak átmenni. Sőt, ha lehetőséget kaptak rá, inkább kikerülték az efféle, kihívást jelentő átjárókat, ez pedig a kutyák üldöző ragadozó életmódjához tökéletesen megfelelő módszer.

A macska teste a rugalmasságot szolgálja, például a kulcscsontjuk kicsike és nem rögzült, így a vállaikat össze tudják húzni. Fontos segítséget jelent számukra az arcuk elején lévő bajusz is, amely a környezetről ad számukra információkat, többek közt pont a hézagok szélességéről.

A kutató a cicák otthonában végzett vizsgálatokat, mivel a macskákat természetüknél fogva nem nagyon lehet laborban vizsgálni, ott egy ajtóra kartonpapírból készített akadályt helyezett a kutató (hasonló módon a fentebbi videóban látotthoz), amelynek a rései különböző szélességűek, illetve különböző magasságúak voltak. A kutató minden egyes eltérő résnél feljegyezte, miként reagál a cica, összesen 30 macskával tudta elvégezni a vizsgálatot.

A megfigyelések szerint a cicák bátran és határozottan közelítették meg a nyílásokat, akkor is, ha azok egészen keskenyek, a macska mellszélességének fele nagyságúak voltak. A kutató elmondta a Science-nek: „Nem lassítottak, miközben átnyomakodtak.

Ilyenkor nem használták a testtudatukat, hanem gyakorlatilag folyadékként viselkedtek.

Akkor váltak óvatosabbá, amikor nagyon alacsony nyílás állt rendelkezésükre – vagyis le kellett lapulniuk az átmászáshoz. A kutató szerint ennek két oka lehet: egyrészt a macska testalkata, anatómiája, mivel nem annyira ügyes, ha kúszni kell, másrészt, hogy ilyenkor feltehetően védtelenebbnek érzik magukat a cicák. Ez a típusú hezitálás arra utal, hogy megfelelő helyzetekben a macska is megmutatja, hogy van testtudata.

Egy hatalmas különbség volt a kutyákhoz képest: míg a kutya meg sem próbált a túl kicsinek ítélt résen átmászni, valószínűleg a kevésbé rugalmas testalkata miatt, a macska addig-addig próbálkozott, mígnem sikerült neki átpréselnie magát. Pongrácz szerint a macska számára fontosabbak a rések megítélésében a mentális folyamatok, mint a testkép-tudat, mivel az evolúció során a cica testalkatilag olyanná vált, hogy nagyobb sikert ér el a próbálkozással, mint azzal, ha előre eldönti (ahogy a kutya), hogy átfér-e a résen.

A kutató szerint fontos lenne a macskák testkép-tudatát más szempontok szerint is megismerni. Könnyen elképzelhető például, hogy az ágakon ugráló orangutánhoz hasonlóan a macska is ismeri a testtömegét (pontosabban azt, hogy vajon egy adott tárgy elbírja-e őt).

A kutatáshoz mindenképp érdemes egy fontos gyakorlati tanácsot hozzátenni, ami ezzel az eredménnyel is összhangban van. A macska addig próbálkozik, míg sikerül neki – vagy győz a fizika a biológia felett, a macska pedig belehal. Ilyen például a bukóablak, amelyen megpróbál ugyan kimenni, de a keskenyedő nyílásba beszorul. Épp ezért akinél ilyen típusú ablak van, az feltétlenül tegyen rá e célra készen kapható (kb. két kiló kenyér ára!) védőrácsot, hogy ne arra érjen haza munkából, hogy a cicája megfulladt!