Kiderült, hogyan haltak ki Ciprus törpe állatai

A szárazföldön nagy termetű állatfajok, ha szigetlakóvá válnak, világszerte gyakran válnak törpe termetűvé, ez az idők során rengeteg alkalommal megtörtént. Ennek feltehetően az az oka, hogy a szigetek véges erőforrásait a kisebb termet miatt hatékonyabban tudják kihasználni.

Ez számtalan alkalommal megtörtént például az elefántokkal is, így alakult ki a Cipruson élő törpe elefánt (Palaeoloxodon cypriotes) vagy a törpe víziló (Phanourios minor) is. E két állatfaj a jégkor végén halt ki.

A jégkori megafauna képviselői világszerte kipusztultak, ám nehéz ennek a pontos okát feltárni. Ciprus kis sziget, és csak két képviselője volt a megafaunának, így egyszerűbb modellezni a régészeti-paleontológiai adatok segítségével azt, hogy pontosan mi is történt. Volt-e köze az embernek a kihaláshoz, vagy más vezetett el ide? Egy újonnan, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált kutatás eredményét a The Conversation ismertette.

Ciprus a jégkor végén dús erdőkkel borított, érintetlen sziget volt, tele potenciális eleséggel. Amikor az első, a helyet felderítő emberek partra szálltak e szigeten, valószínűleg leesett az álluk a vadkan méretű vízilovak és a ló méretű elefántok sokasága láttán.

Az embert sosem látott vadakat könnyű volt leölni, a húsukat pedig el is lehet szállítani a szigetről, aztán egy nagyobb csapattal vissza lehetett térni Ciprusra, ahol bőségesen jut táplálék mindenkinek. Ha nem is pont így, de valahogy hasonlóan történhetett a sziget benépesítése.

A Földközi-tenger más szigetein: Krétán, Máltán, Szicílián, Szardínián szintén éltek „törpe óriások”, a ciprusihoz hasonló okokból. A ciprusi törpe víziló volt a legkisebb (130 kilós) e fajok közül, a genetikai adatok arról mesélnek, hogy kb. 1,5 millió éve vált külön a nílusi vízilótól. A ciprusi törpe elefánt a szárazföldi őse, az európai és nyugat-ázsiai elterjedésű erdei őselefánt alig 10 százalékát elérő (500 kilós) testméretű volt.

Nagyon sokáig nem gondoltak arra a szakemberek, hogy az embernek köze lehetett e két faj kihalásához, mivel úgy tudtuk sokáig, hogy az ember csak jóval a kihalást követően érkezett el Ciprusra. Azonban nemrégiben beigazolódott, az ember pont „időben” érkezett, hogy még végezhessen a törpe fajokkal. Az újonnan közzé tett kutatásban a szakemberek ezen eredmény alapján modellszámításokat végeztek, több különböző módon is.

Először is modellezték, hogy mekkora állománya lehetett e két fajnak Cipruson, milyen élettartamúak lehettek, mennyire gyorsan fejlődtek, és milyen volt a szaporodási arányuk. Eztán kiszámították, hogy az ember számára mekkora energiát nyújthattak ezek az állatok, mennyi időt vett igénybe az elfogásuk, feldolgozásuk. Amikor ez elkészült, a modellben összeillesztették az állatokat és az embereket.

Kiderült, hogy egy kis közösség, 3-7 ezer ember képes lehetett kipusztítani a két törpe óriást, a modell szerint alig ezer év alatt. A paleontológusok is hasonló adatokat kaptak arról, hogy miként is halhattak ki e fajok, vagyis a modell és a leletek alapján végzett számítás egybecseng.

Ez pedig azt jelenti, hogy a Ciprus e korai emberi közössége legalább részben felelőssé tehető a két faj kihalásáért. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy az ember éhes volt, túlélni akart, és nem hobbiból vadászott ezekre a vadakra, ahogy sokan ma teszik.