Ölyvhöz hasonlóan vadászhatott az ősi madár

A kréta időszak végén élt ragadozónak igen erős volt a csüdje, így nagyobb zsákmányállatokat is elbírt.

Az ölyvhöz fogható méretű, és valószínűleg ahhoz hasonlóan vadászó madár lehetett az a ragadozó, amelyre a híres Hell Creek kőzetformációban bukkantak rá amerikai kutatók. Ez az a formáció, amely a kréta végén, 66-68 millió éve élt szauruszok sokaságát adta, a T. rextől a Triceratopsig.
Három, e korban élt madár maradványát vizsgálták meg, kettő kapott nevet is, a PLOS One folyóiratban közzé tett vizsgálati eredmények szerint. Mindhárom madárból a lábaik alsó csontjai maradtak fenn, ezek vizsgálata alapján tudtak a szakemberek a tulajdonságaikról információkat kinyerni.
Ezek a kréta időszak végi madarak nem voltak ősei a mai, modern madaraknak, csak oldalági rokonai, az Enantiornithes csoport tagjai. A két nevet kapott faj a Magnusavis ekalakaensis, és a Avisaurus darwini, a harmadik is egy Avisaurus–faj, de ez egyelőre nem kapott nevet. Mindhárom madár nagy termetű volt, az Avisaurusok tömege meghaladta az egy kilót, ami egy nagyobb mai ölyvfélének feleltethető meg. A Magnusavis nagyjából sirály méretű lehetett.
A két Avisaurus lábcsontjai arról árulkodnak, hogy igen erős izmok tapadtak hozzájuk, emellett a madár bokaízületét jól be tudta hajlítani, ez pedig arra utal, hogy nagy termetű zsákmányt is elbírt. Úgy tűnik, hogy a mai ragadozó madarakhoz (ölyv, bagoly) hasonló életmódjuk lehetett.
A kréta időszak korai szakaszában ázsiai lelőhelyekről előkerült Enantiornithes-fajok kimondottan kicsik voltak, veréb-rigó méret köztiek, de voltak kolibri méretű apróságok is. Azonban, amint azt a most leírt leletek is igazolják, a kréta időszak késői szakaszában már nagyobb termetűek is voltak köztük, eleinte nagyobb papagáj nagyságúak, majd a most bemutatott méretűek, 1,2 kilós testtömeggel.
A legnagyobb, szintén a Hell Creek formációból, ám már korábban előkerült Avisaurus archibaldi volt, 1,7 kilósan. A leletek arról is tanúskodnak, hogy a kréta időszak végén, nem sokkal a kihalási hullámot megelőzően e madarak sokfélesége tovább nőtt, és csak a kisbolygó becsapódása vetett véget virágzásuknak.