555 millió éves kövületek árulkodnak az élővilágunk átalakulásáról

A Florida Állami Egyetem számolt be az amerikai-ausztrál felfedezésről, amelyben az ediacara időszak során élt, korábban ismeretlen állatra bukkantak rá. E korszakban csak a tengerekben volt élet bolygónkon, miután véget ért az egyik legnagyobb eljegesedés. Egyes elképzelések szerint pont az eljegesedés során fennállt zord körülmények hatására kezdtek a korábban egysejtű létformák apránként csoportokat alkotni és így megszületett a soksejtes élővilág.

Ennek széles körű elterjedésére az ediacara során (635-539 millió éve) került sor. Az ősmaradványok iránt érdeklődők jól ismerik az ekkori leleteket, a mai szemmel nézve egészen idegenszerű lepények, levelek, szálak borították be a sekély tengerek fenekét. Bár ezek a lények még egyáltalán nem hasonlítottak a mai élőlényekre, mégis a modern élővilág alapját jelentik.

Az új felfedezésben egy olyan állatról számolhattak be, amely már a test szimmetriáját is mutatta, valamint a maradványok közt a mozgására utaló nyomokat is feltártak. Az állat, amelyet az Evolution & Development folyóiratban mutattak be, a különös mintája alapján Quaestio simpsonorum nevet kapta.

„Az állat picit kisebb, mint a tenyerünk, középvonalában pedig egy kérdőjelre hasonlító alakzatot visel, ez választja el a teste jobb és bal oldalát” – magyarázta Scott Evans, a kutatás vezetője. „Nincsenek e korból olyan ősmaradványaink, amelyeken ennyire jól elkülönült volna a testfelépítés. Ráadásul azért is külön érdekesség ez az állat, mert az egyik első volt, amely már képes volt az önálló helyváltoztatásra.”

A Quaestio (a kérdőjel mintára utal, latinul a jelentése kérdés) úgy nézhetett ki, mint egy kis tengeri robotporszívó, a mikroszkopikus algákat, baktériumokat ehette, miközben a tengerfenéken haladt. Maguk az egysejtűek mikrobaszőnyeget alkottak a tengerfenéken, ezek szövedéke szintén fennmaradt megkövült formában e sziklarétegekben. A mikrobaszőnyegben a Quaestio „lábnyomait” lehetett felfedezni, a benyomódásokat a tápanyagokkal teli mikrobaszőnyegen, ahogy végighaladt rajta az állat. Az efféle nyomokat nyomfosszíliának nevezik.

Az egyik legizgalmasabb volt a terepi munka során, amikor az egyik kőzettömböt megfordítva az abban látható Quaestio maradványa mögött sorra meglátták a nyomait. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy az állat képes volt a helyváltoztatásra, hogy aktívan mozgott. A kutatók úgy gondolják, hogy ezekben a korai szimmetrikus állatokban már ugyanolyan gének irányították a testi szimmetria kialakulását, mint amelyek ma is szerepet játszanak a külsőnk formálásában.

Az ásatásokat a Nilpena Ediacara Nemzeti Park területén végezték, e park 2023-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt, és pályázik az UNESCO világörökségi védelmére is. Annak ellenére, hogy évtizedek óta zajlanak itt feltárások, a Quaestio maradványaira csak a közelmúltban sikerült rábukkanni. A kutatók azt tervezik, hogy átvizsgálják a korábbi feltárások helyszíneit is, hátha akad még további felfedezésre váró ősmaradvány.